galéria megtekintése

Neoliberális nullák

7 komment

Ungár Péter

„A nemzetközi intézmények egyre inkább elismerik Magyarország gazdasági eredményeit, teljesítményét, kedden újabb megerősítés érkezett, ezúttal az IMF részéről.” Ha a kedves olvasót most megkérdezném, hogy ez a mondat a Bajnai- vagy a harmadik Orbán-kormány pénzügyminiszterének száját hagyta-e el, alighanem bajban lenne. Bár az utóbbi a megoldás, azért feltűnő, hogy ez a szöveg az elmúlt huszonöt év bármelyik kormányának jól állt volna. Csak azért meglepő, hogy a sorba beleillik a jelenlegi kormány is, mert Orbáné volt az első olyan kormány, amely annyira harcolt az IMF ellen, hogy még hirdetéseket is vásárolt, amelyekben felsorolta, hogy az IMF mely követeléseit nem teljesíti. Persze az, hogy ezek után az Orbán-kormány ujjong az IMF-dicsérettől, mutatja, hogy az unortodoxia mint szabadságharc csak retorikai fogás.

Mert az Orbán-kormány az unortodoxia és a szabadságharc hangoztatása ellenére neoliberális kormány, amely ilyen politikát is folytat. Célja, hogy a béreket mesterségesen alacsonyan tartsa, a nemzetközi tőkét kedvezményekkel idevonzza és az újraelosztást minimalizálja. Hogy minderről kétségek se legyenek, Varga ­Mihály már bejelentette: a nemzetgazdasági tárcánál azon dolgoznak, hogy 2017-re úgy állítsák össze a költségvetést, hogy annak a hiá­nya nulla legyen. A költségvetési ­hiány eltörlése pedig nem más, mint az ún. ­Schwarz Zero, azaz a fekete nulla merkeli parancsának beteljesítése, egy Németországban és Brüsszelben egyaránt népszerű gazdasági doktrína importálása, amely kizárólag ideo­lógiai okokból ruházza fel vuduszer ű természetfeletti tulajdonságokkal a költségvetési hiány mértékét.

A magyar nullás költségvetést 800 milliárdos megszorításokkal állítják majd elő. Ne legyen kétségünk, a pénzt az oktatásból, az egészségügyből és a többi hasonló területről vonják majd el, mert a kisebb állam gondolatába szerelmes neoliberálisok minden alkalommal ezt teszik.

 

Márpedig az ilyen elvonásokkal, az egykulcsos adóval és a többi neo­liberális intézkedéssel a kormány a történelem vesztes oldalára áll. Ha megnézzük a különbséget, ahogyan Matteo Renzi olasz miniszterelnök tette, az Obama által vezetett USA és a merkelizmus által irányított EU között, azonnal látjuk, hogy az Egyesült Államok szinte teljesen ki tudott mászni a 2008-as válságból, míg az EU körbe-körbe kecmereg a stagnálás és a csökkenés között. Míg az Egyesült Államokban a befektetés és az állami szerepvállalás gazdaságpolitikáját folytatta az Obama-kormányzat, addig az EU-ban a megszorítások gazdaságpolitikáját alkalmazták mindenhol, teljesen függetlenül a népakarattól.

Természetesen egy ideális világban nem lenne költségvetési hiány. Mivel morálisan nehezen indokolható, hogy miért adósítjuk el előre a még meg nem született honfitársainkat, így a költségvetési hiány eltörlése akár üdvözölhető gondolat is lehetne. Ugyanakkor a hiány eltör­lése, mint elsődleges gazdaságpolitikai cél, mondjuk, az átlagos vásárlóerő növelése vagy a kkv-k számának növelése helyett, megmutatja, hogy a kormány elsődlegesen nem a hazai szempontoknak akarja megfeleltetni a gazdaság szerkezetét, hanem olyan sarokszámot akar produkálni, ami megfelel a nemzetközi pénzintézeteknek és a Berlin–Brüsszel-tengelynek.

Márpedig a baj a Berlin–Brüsszel-­tengelynek való megfeleléssel nem az, hogy a német és az eurokrata politikusok gonoszak, ezért nem szabad velük együttműködni, hanem az, hogy tévednek.

Tévednek, mert 2008 után nyolc évvel még mindig nem tudtunk kilábalni a válságból, mert ugyanazt csinálják ugyanúgy, és mindig más eredményt várnak. Azt az ideoló­giát követik, ami a válságot okozta. Az pedig, hogy őket követi a kormány, annyit jelent, hogy ebben a tévedésben gyorsan zárkózunk fel a „Nyugathoz”. Végre-valahára európai értelemben véve folytatunk dogmatikus gazdaságpolitikát.

A szerző az Európai Zöld Párt elnökségi tagja

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető