Talán nem volt túlzott elvárás azt remélni, hogy a második kétharmad első költségvetésében meg kell már jelennie mindannak, amit nemzeti ügynek tart.
Ha azonban az elfogadott büdzséből indulunk ki, akkor a nemzeti ügy például a szappan megadóztatása, meg az irodapapíré. Akkor is, ha újrahasznosított papírhulladékból készült. A „kaviárbaloldal” végleges eltakarítása után valóban itt volt az ideje, hogy a luxusfogyasztás e kirívó példáit megadóztassa az állam. Nemzeti ügy lehet továbbá az M0-s autóút és a fővárosba bevezető, eddig ingyenes sztrádaszakaszok díjkötelessé tétele. Bár ezen a területen volna egy másik nem jelentéktelen ügy is.
A Budapesten és az agglomerációban élő közel hárommillió ember az egészségügyi határértéket jócskán meghaladó szennyezettségű levegőben él. Emiatt évente ezrek halnak meg, és százezer ember válik beteggé, a problémát pedig nyilvánvalóan súlyosbítani fogja, ha az elkerülő utakról a lakóterületekre irányítjuk a forgalmat. Még akkor is így van, ha minden apró-cseprő részletkérdésre a nemzeti ügyek kormánya sem figyelhet. Örüljünk inkább annak, hogy ezentúl azok az adóelkerülők is fizetnek, akik bizonyára direkt azért köröztek a félkörgyűrűn, hogy ne kelljen adózniuk. Ugyanúgy rájuk fért már ez az újabb sarc, mint az interneten telefonáló adócsalókra, arról nem is beszélve, hogy a két halmaz durván átfedhet.
