Fantasztikus lehetőségek adódnak az új magyar főúri kaszt előtt. Oligarchákról már túlhaladott beszélni, itt komoly udvartartás alakult ki, jobbágyokkal, még inkább rabszolgákkal a háttérben. A függelmi viszonyok szemléltetésére, az új elit bemutatására elég, ha Lázár (a miniszter) vadásztársaságban töltött önfeledt óráinak kordokumentumait nézegetjük.
A képletes avatások, a jelképes seggrepacsik közepette a főurak köré kifejlődött önkéntes rabszolgasereg és az ókori elődök között hatalmas a különbség: a maiaknak nincsenek láncaik (hacsak nem aranyból), a láthatatlan kötelékek viszont elvághatatlan csomókkal rögzítik őket a Fideszhez. Szabadságvágy sincs bennük, legfeljebb annyi, hogy nem szeretnék, ha Vida módra csak úgy kitiltanák őket a lehetőségek hazájából. Self-made manként ugyanis még itt sem tudnának érvényesülni, párt- és rokoni kapcsolatokkal viszont annál inkább. Ez az ordító különbség.
Meg az, hogy a mai Magyarországon a lehetőségek nem adódnak, hanem központilag megteremtik őket. Felcsúton, Kötcsén, a Pasa Parkban és a többi szellemi „agyközpontban”. Új lehetőségeket szültek ezúttal is a súlyosan diszkriminatív adótörvények tükörsima megszavazásával. Még vajúdniuk sem kellett. Most a külföldi hipermarketek, a dohánygyártók, az energiaszolgáltatók, az italnagykereskedők és a renitens médiacégek ellen indul a szabadságharc, és ki tudja, kinek kézbesítik a következő hadüzenetet. A lényeg: rettegjen mindenki, aki még független, és eredményes vállalkozásban részes. Mert jövünk. Csak idő kérdése.
