Oscar Wilde mondta, hogy a női nemnél jobban csak a női igent szereti. Jó. De valahol benne vibrál, hogy a mi nagyon európai kultúrkörünkben az egyértelmű női nemet számos esetben szabad igennek is érteni.
Sokszor igen lesz a nemből (a gyakorlatban), ha a nő és/vagy a férfi ittas, ha a hölgy nincs védekezésre képes állapotban, ha a férfi erősebb, ha a nő szerelmesebb, ha a férfiak többen vannak vagy bármikor, ha a felek házasok. Ha mindenütt a nemet következetesen nemként értelmező svéd szabályozás lenne érvényben, akkor egyrészt nem Svédországban lenne a legtöbb – dokumentált – nemi erőszak, másrészt az európai férfipopuláció jelentős része naponta kockáztatná a börtönt, és szinte csak a nők kiállásán meg a hatóságok következetességén múlna, hogy mennyien kerülnek rács mögé olyasmi miatt, amit a többség úgyszólván természetesnek vesz.
Különösen izgalmas a kérdés Magyarországról nézve, ahol a kormánypárt addig tárgyalni sem volt hajlandó a családon belüli erőszakot szankcionáló törvényről, amíg a tettet át nem keresztelték „kapcsolati erőszakra" – jóllehet az esetek többsége igenis családban történik, ahol a kiszolgáltatottság rengeteg nemet változtat igenné.
