A címben szereplő "fék" értelmezéséhez – angolul: fake, jelentése: hamisítás, hamisítvány, csalás

Tisztelt hölgyeim és uraim!

Nagy nap ez a mai, mindannyian tudjuk, mindenki számára jelentőségteljes, aki csak eljött, akit csak itt látok és aki csak lát engem e pillanatban: sok százezren, akik személyes jelenlétükkel tisztelik meg az ünnepet és személyemet itt, e helyszínen – és sok milliónyian, akik nem jöhettek el, de a rádiók és televíziók segítségével ugyancsak itt vannak. Velünk, velem.

Együtt vagyunk.

Együtt, nemcsak ebben az ünnepi hangulatban és időpontban, hanem a dolgos hétköznapok sokaságában is.

Együtt csináltuk a forradalmat alig több, mint két és fél éve, együtt folytatjuk a szabadságharcot, azóta is, rendületlenül! (Nagy taps, éljenzés)

Magyarország történelme tele van dicsőséges forradalmakkal és az igazságtalan túlerő miatt tragikus végbe fordult hősies szabadságharcokkal. Rákóczi fejedelem hét évig csatázott egy ereje teljében levő birodalommal, Kossuth kormányzó másfél évig tartotta hazánkat dicsőségben, de Európa két zsarnoki birodalmával nem tudott megbirkózni. Mindketten száműzetésben haltak meg, soha nem léphettek szülőhazájuk földjére. Nagy Imre miniszterelnök a világ második legerősebb katonai hatalmával került szembe. Nem futott el, mártírhalált halt, ő azonban a haza földjében sem találhatott nyugalomra. Csak több mint három évtizeddel később. Amikor megmutattuk az erőnket! (Hosszantartó, ütemes taps)

De ne foglalkozzunk sokat a múlttal. Minket, magyarokat amúgy is gyakran kritizálnak, hogy a jelen problémái elől a múltba fordulunk. A mi forradalmunk két és fél évvel ezelőtt előretekintett, a mi szabadságharcunk a jelen és a jövő kérdéseivel foglalkozik. Tetteinkhez önöktől kaptunk felhatalmazást, és mindaddig élünk vele, amíg önök velünk vannak. Most is világbirodalmak, földrésznyi hatalmak igyekeznek megkeseríteni az életünket, de nem hagyjuk. Küzdünk, harcolunk.

Magyarországról elterjedt vélekedés, hogy kompország lenne. Ne tagadjuk, eddig így is volt. A mi hazánk nem önszántából, hanem idegen hatalmak kényszerítésére volt kénytelen hol ide, hol oda kötődni. De most ennek vége, forradalmunk és szabadságharcunk eredményeképp, felelősséggel kijelenthetem: ennek örökre vége. Hazánkat és nemzetünket lehorgonyoztuk, és egyenlő távolságban – vagy ha úgy tetszik, egyenlő közelségben – vagyunk a Nyugattól és a Kelettől. Mi vagyunk a csillagpont, amihez, vagy akihez mérheti magát mindenki más: népek, országok, barátok és ellenségek, fejlődők és fejlettek egyaránt. Ez a mi jövőnk! (Taps, éljenzés)

Példát adunk mindazoknak, akik megelégelték, hogy úgy táncoljanak, ahogy a katonailag vagy gazdaságilag erősebbek fütyülnek. Megmutatjuk, hogy miként lehet és hogyan kell úrrá lenni a gazdasági, a politikai, a kulturális, a nyelvi és sportbéli nehézségeken. Követendő példát mutatunk fel még a nálunk gazdagabb, hatalmasabb, népesebb és szerencsésebb nemzeteknek is. Segítséget is adunk hozzá. Ne csodálkozzanak, tisztelt hölgyeim és uraim, segítjük őket. Elmagyarázzuk, hogy ha első nekifutásra nem értenék a csíziót, akkor is higgyenek nekünk, kövessenek minket, lépjenek a nyomunkba, és akkor ők is a boldogulás útjára léphetnek. Voltak országok már tavaly és idén is, amelyek átvették a tapasztalatainkat, a módszereinket, és miközben furcsábbnál furcsább nevekkel illették, mégis ugyanazt tették, mint mi.

Az előbb azt mondtam, hogy ne tagadjuk az igazságot, és ezt most hangsúlyozottan megismétlem. Az igazságot azonban nemcsak azért nem szabad tagadni, mert az erkölcstelen dolog, hanem azért sem, mert az még erkölcstelenebb, ha mások akarják megmondani nekünk, hogy mi az igazság, és azután megpróbálják számon kérni rajtunk. Ez így nem megy. Az igazságot nekünk kell megmondanunk, és ez azért helyes és erkölcsös dolog, mert az a mi igazságunk: márpedig azt nyugodtan számon kérheti rajtunk bárki.

Mondok egy példát, amely annyira friss, hogy még most is tart. A Világbank és az Európai Unió többféle megszorításhoz akarta kötni a kölcsönt, noha előre megmondtuk, hogy nincs rá égető szükségünk, legfeljebb biztonsági tartalék lenne a szerepe. Ennek ellenére ahhoz a feltételhez akarták kötni, hogy csökkentsük a nyugdíjakat és a fizetéseket, emeljük az alapvető élelmiszerek áfáját, és töröljük el azokat a kedvezményeket, amelyeket a szegényebb néprétegek számára harcoltunk ki. Mi azonban nem engedtünk a negyvennyolcból, sziklaszilárdan kitartottunk az igazságunk és a rászorulók millióinak az érdeke mellett. És most mi történt? Miután látták mozdíthatatlan igazságunkat, meghátráltak. Sőt! Most azt hangoztatják, hogy ők soha nem is akartak ilyen megszorításokat! Győzött az igazunk, győztünk! (Hatalmas, szűnni nem akaró taps)

Sok, korábbi igazságtalanságot tudtunk orvosolni a jelenlegi határokon kívül élő nemzettársaink állampolgári jogainak visszaadásával. Ezzel a tettünkkel egy sok évtizedes, majdnem évszázados igazságtalanságot igazítottunk helyre, s így szereztünk érvényt az igazságnak. Annak az igazságnak, amely kétségbevonhatatlanul kimondja, hogy éljen bárhol, aki magyarnak született, aki magyar akar lenni, aki magyarként akar élni, az a honfitársunk. Egyszer és mindekorra!

Külföldön élő honfitársaink, akik magyar állampolgárként szavazhatnak a regisztrációt követően, nem kerülnek hátrányos helyzetbe a jelenlegi határokon belül élő nemzettársaikhoz képest. Ezt itt és most ünnepélyesen megígérem. Nem ér feleannyit a szavazatuk azzal, hogy országos listára szavaznak, hiszen ennek fejében csak feleannyi adót fizetnek majd Magyarországon, mint azok, akik személyekre is szavazhatnak. Ez is igazságos és tisztességes feltétel, mint minden, amelyet mi teremtettünk azoknak a számára, akik bíznak bennünk.

Egy a tábor, egy a zászló, hiszen a nemzet nem lehet ellenzékben. A kétharmadra büszkék vagyunk, vállaljuk a döntéseink súlyát és következményeit, de többet szeretnénk. Mostanra meggyőztünk néhány képviselőtársunkat a tőlünk jobbra ülők közül a parlamenti patkóban. Mostantól velünk együtt küzdenek hazánk felemelkedéséért. Ezt a munkánkat tovább folytatjuk, és eközben az eddiginél is nagyobb figyelmet fordítunk a tőlünk balra ülő képviselőtársainkra. Bízom benne, hogy hamarosan belátják: a nemzetnek nem lehet ellenzéke, mert egységben az erő. Erősek vagyunk. Meggyőző erővel képviseljük meggyőződésünket és meggyőzzük őket, hogy igazuk van. Igazuk van és igazuk lesz, ha csatlakoznak hozzánk. S ha csatlakoztak, biztos vagyok benne, hogy választóikat is meg fogják győzni a mi közös, magyar igazságunkról. Együtt haladhatunk újabb magyar győzelmek felé! (Taps, éljenzés)

Az egyesült magyar akaratra percről percre nagyobb szükség van. Új európai rend mutatja előjeleit: az erősek egyesülnek, a gyengék széthullanak, vagyis az erős nemzetek tagjai összefognak, a gyenge nemzetek eltűnnek a Föld színéről. Meg kell mutatnunk, hogy mi az erősek táborába tartozunk, mert nekünk dolgunk van a jövő Európájában. Példát mutatunk az erőnkről. Míg az Európai Unió más országainak politikai erőterében legalább kétfelé, de inkább sokfelé irányuló széthúzás tapasztalható, nálunk ennek vége lesz. Ha képviselőtársaink, ha a politikai pártok csatlakoznak hozzánk és egyesülnek velünk, eddig még nem látott politikai, gazdasági, sport- és szellemi erőt tudhatunk majd magunk mögött.

Az Unió gazdagabb, alapító országai az utóbbi időben a mi objektivitásunkkal az ő regresszivitásukat helyezték szembe. Egyesült erőinket látva azonban a jövőben jobban meggondolják a minket illető, szemellenzős kritikáikat. (Ütemes taps, fújolás)

Hadd említsek egy példát, tisztelt hölgyeim és uraim! Hazánk felvirágoztatásának mindennapos csatájában nem az a fontos, hogy ortodox vagy unortodox módon akarjuk megvalósítani célkitűzéseinket. Hanem az a fontos, hogy megálljuk a helyünket a világválság viharában. Hogy jól kormányozzuk a hajónkat. Hogy jó szélbe állítsuk a vitorláinkat. Hogy biztos kikötőkbe futhassunk be, ahol megpihenhetünk. És ha új erőre kapunk a kikötőben, akkor megint útra kelünk! Hogy hová? Új célok elérésére! Új kihívások elfogadására! Új nehézségek legyőzésére! Új, minden eddiginél nagyobb sikerekre! Ez Magyarország jövője! (Viharos, szűnni nem akaró taps)

A csatákban, a harcban, megingathatatlannak kell lennünk. Kemény kitartásra van szükségünk, hiszen legnemesebb céljaink közt szerepel a szegények és elesettek segítése, sorsuk javítása. Természetesen nem egy csapásra, hanem lépésről lépésre. Az elmúlt években komoly sikereket értünk el a céges közteherviselésben. Elsősorban azokat az intézményeket vettük rá, amelyek kimagasló mértékű hasznot vágtak zsebre évről évre, sőt, annak nagy részét vagy egészét kivitték az országból. Sikereinket látva máris követőink támadtak az Unió több országában. Most újabb terveket kovácsolunk. Magánszemélyeket is bevonunk a közteherviselésnek ebbe a formájába, mindenekelőtt azokat, akik az elmúlt években kimagasló mértékű hasznot vágtak zsebre, vagy off-shore bankokba mentették ki.

Rendbe hozzuk hazánk költségvetését. A fizetési mérleget és az adósságrátát lenyomjuk a lehető legalacsonyabb mértékűre. Ehhez nemzeti összefogásra van szükség, és ezért mindenkire számítunk ebben a harcban. Igen, igen! Számítunk az önök együttműködésére és önfeláldozására. Nem törvényi, hanem erkölcsi alapon. Meg kell mutatnunk, hogy mi különbek vagyunk!

A legnagyobb adósságtól szenvedő uniós országokat (Portugália, Olaszország, Írország, Görögország, Spanyolország) angol elnevezésük kezdőbetűiből alkotott szóval illetik: PIIGS. Ez angolul azt jelenti és úgy hangzik, mintha azt mondanám: DÍÍÍSZNÓK! Ezt akarjuk?! Ide akarunk jutni?! Hát nem! Nem! Soha! (Hatalmas taps, éljenzés)

Vannak kipróbált, bevált, hatékony módszereink adósságunk csökkentésére és egyúttal gazdaságunk fellendítésére. Folyamatosan csökkentjük a jegybanki alapkamatot, és ezzel párhuzamosan alacsony kamatú államkötvényeket bocsátunk ki. Ma már az általános iskolában is tanítják, hogy minél alacsonyabb az államkötvények kamatfelára, annál jobb. Hogy miért? Mert a vevők elsősorban nem a magas kamat miatt veszik az adott értékpapírt, hanem a kötvény biztonsága, a mögötte álló, az értékét szavatoló állam megbízhatósága miatt.

Svájcban majdnem nulla a kamatszint, és szinte mindenki oda viszi a pénzét, svájci frankot vesz. Nem eurót. Nem dollárt. Azt a célt tűztük ki, hogy bebizonyítjuk a világnak: érdemes magyar államkötvényt venni, érdemes forintban tartani a megtakarításaikat. A mi forintunk számottevő valuta lesz, egy sorban fogják emlegetni a legjobbakkal. Sőt! Néhány év leforgása alatt menedékvaluta is válhat belőle, ha a befektetők és a spekulánsok csalódnának a többiben.

Nagy Imre és négy társa újratemetésén, 23 éve azt mondtam: a hatodik koporsóban nem csupán egy legyilkolt fiatal, hanem a mi elkövetkezendő húsz, vagy ki-tudja-hány évünk is ott fekszik. De ennek most vége! (Taps)

Minket nem lehet legyilkolni! (Hosszantartó, nagy taps)

Minket nem lehet arccal lefelé elföldelni! (Taps, zúgás, éljenzés. Hangok: Nem lehet!)

Mi harcolunk, küzdünk és győzni fogunk! Miénk lesz a világ!! A mi világunk!!!

(Szűnni nem akaró taps, éljenzés, „hurrá!” kiáltások)