Nem túlzás a történelmi jelző
nagykövet, a kormányfő külpolitikai főtanácsadója
Mindig a jelzők kopnak el először, válnak közhelyessé, így van ez Barack Obama sikerének minősítésével is. Sokan és sokszor használták már a történelmi jelzőt Obamával kapcsolatban. Mondták személyére, életútjára, politikai karrierjére, mondták négy évvel ezelőtti beszédére, mondták az előválasztási teljesítményére, elnökjelölti kampányára.
Nekem is van jelzőm Obamára: „lelkesítő!” Aki látta, hallotta őt beszélni, aki követte ezt a hosszúra nyúlt kampányt, bizonyosan egyetért velem. Számomra és – azt hiszem – az egész demokratikus világ számára lelkesítő önmagában az is, hogy afro-amerikai jelölt versenyzett az elnöki helyért. Az utolsó pillanatig tartó kételyekre rácáfoló nagyarányú győzelme bizonyítja: létezik még az a bizonyos amerikai álom, és újra meg újra beteljesül. Meg kell jegyeznem, lelkesítő volt hallgatni McCain szenátornak a vereséget elismerő elegáns és nagyvonalú beszédét is, és annak az összefogásra vonatkozó hangsúlyos mondatait.
Ebből a lelkesedésből persze komoly elvárások fakadnak a kétségtelenül nehéz örökséget átvevő 44. elnök számára. Noha mindkét jelölt a változás ígéretével kampányolt, Obama megválasztása ennek igenis komoly lehetőségét hordozza magában. Fontos lesz a világ számára, hogy Obama mennyire tud megfelelni ezeknek az elvárásoknak, mennyire lesz képes beváltani a hitelezés, a jelzálogpiaci szabályozás és pénzintézetek feletti ellenőrzést. Ez a világra és a nemzetközi pénzpiacokra is nyitott országként különösen jelentőségteljes nekünk, magyaroknak.
Az egyetlen globális hatalom, az USA elnökével szemben persze mindig nagyok az igények. Nemcsak hazájában, hanem a világ minden országában is. Különösen igaz ez most a nemzetközi közvélemény részéről, amely egy az iraki háborúból – fokozatosan, vagy ahogy ő mondta: felelősségteljesen – kijönni kívánó, a nemzetközi és multilaterális kereteket fokozottabban használni akaró, globális környezetvédelmi problémákra fogékony elnöktől sokat remél, sokat vár. Magyarország számára jó üzenet, hogy az új demokrata adminisztráció ígérete szerint több egyeztetéssel, a szövetségesek hatékonyabb bevonásával kíván válaszokat találni a globális stratégiai kihívásokra, s ebben az ENSZ-nek és a NATO-nak fontos szerepet szán.
Tét az új elnök és a világ számára: mennyire képes megújulni az Egyesült Államok? Mennyire lesz képes megújulni a belpolitikában? A választás eddigi eredményeinek ismeretében kijelenthető: az új demokrata elnök a demokrata törvényhozáson belüli többségével kiváltképpen jó lehetőséget kap a Fehér Ház és a törvényhozás kapcsolatának újraértékeléséhez, együttműködésének további javításához. Obama a törvényhozásban jelentkező demokrata többséget okosan használva jelentős támogatást – és nem szavazógépet! – kaphat döntéseihez. Ez jelentősen növelheti mozgásterét a változásokhoz szükséges háttér megteremtésében.
Kérdés az is, hogy mennyire lesz képes megújulni a külpolitikai színtéren azzal, hogy visszaszerzi az elmúlt években megkopott respektjét, amire Európának, benne Magyarországnak is nagy szüksége van? Mert Európa és Magyarország érdeke továbbra is egy cselekvőképes, erős, ugyanakkor együttműködő, Európában stratégiai partnerséget erősíteni képes Egyesült Államok. Meggyőződésem, hogy az Egyesült Államok és az Európai Unió megújított stratégiai szövetsége lehet a válasz a globális kihívások többségére.
Nem szabad persze azt hinni, hogy nemzetközi kapcsolataiban az USA merőben új álláspontot fog elfoglalni. A kontinuitás mindig is fontos volt az amerikai külpolitikában és a számunkra is olyannyira fontos transzatlanti kapcsolatokban. Új, az együttműködést és a szövetségesek közötti párbeszédet tovább erősítő hangsúlyokra azonban igenis számítok. Ez lehetőség és felelősség egyaránt, de nemcsak az USA és új vezetője, hanem Európa számára is.
Obama – vagy most már Obama elnök – színrelépéséből több, „személyekhez kapcsolódó” előnye is származhat Magyarországnak. Joe Biden szenátor személyében az új elnök egy rendkívül tapasztalt, külpolitikában jártas alelnökkel erősödik, olyan politikussal, aki jól ismeri Magyarországot, a magyar politikai viszonyokat. Kevesen tudják róla, hogy nászútját is hazánkban töltötte. Az új elnök stábjában Magyarországnak több barátja, jó ismerője is van, elég csak Richard Holbrookra utalni, akinek tapasztalatai jól hasznosulhatnak az új adminisztrációban.
A magyar–amerikai kapcsolatok dinamikájának fenntartását és erősödését remélem. Kiválóan megalapozza ezt például a vízummentességi programban való magyar részvételről szóló, a jelenlegi adminisztráció által hozott döntés. Arra számítok, hogy az USA európai szerepvállalása és elkötelezettsége erősödik, figyelme a kelet-közép-európai térség iránt nem csökken, hanem tovább erősödik, és a jövőben is segíteni fogja a délkelet-európai régió országainak gazdasági, társadalmi és politikai fejlődését.
Ebben az új adminisztráció felelős és elkötelezett együttműködő partnert talál Magyarországban és annak kormányában.