A korábban megjelent cikkemben semmi olyat nem írtam, amellyel a Magyar Állami Operaház hitelét rontottam volna, azt legfeljebb Ókovács Szilveszter cikkében leírt intézkedései és nyilatkozatai ronthatják! Szándékom mindig és ma is az, hogy védjük meg hazánk kulturális értékeinek hitelét. Külföldön már így is rossz a hírünk, ne tetézzük ezt még baklövésekkel.

Nevetséges az az Ókovács által kitalált gondolat, hogy meghívja a világ egyik legnagyobb karmesterét egy előadásra, hogy megnézhesse, hogy Budapest nem olyan, ahogy azt a 80 éves művész elképzeli. Mit gondol majd a Mester, amikor megkapja a Kormánybiztos úr levelét, amelyet a Magyar Állami Operaház nevében írt? De a Dohnányi-üggyel nem kívánok többet foglalkozni, erről, ha kell, a jogászok elvitatkoznak majd.

Sajnálatos számomra, hogy a Kormánybiztos úr személyes támadásba kezdett, és visszavágása nem átgondolt módon sikerült. Nem kívánok magamról beszélni, és a kedves olvasók idejét az életem dolgaival untatni, de mivel a Kormánybiztos részletesen kívánt a nagyközönség előtt foglalkozni szerződéseim kérdésével, szeretném, ha az olvasók első kézből ismernék meg a tényeket. Nem volt olyan szerződésem, amely ne lett volna engedélyezésen a minisztériumban. A karmesteri szerződésemet, amelyet először 2008-ban kaptam, nem főzeneigazgatóként kötöttem, vagyis nem osztottam magamnak előadást és pénzt.

Nagyon jellemző, hogy idén szeptemberben lemondtam egy éves fizetésem végkielégítéséről, amelyre a törvények szerint igényt tarthattam volna, valamint a 2012/13-as  évad karmesteri előadásairól szóló szerződésről, mivel Ókovács megígérte, hogy cserében az idei évad előadásai, köztük több premier változatlan marad. Meg sem száradt még a tinta az általa aláírt szerződésen, máris bejelentette, hogy Wagner: A Rajna kincse operájának általam vezényelt bemutatója elmarad.

Ugyancsak téves az a feltevés, hogy az Operaház deficitjét a korábbi rossz műsorpolitika okozta volna. A műsorterv a Minisztérium irányelvei, az eredeti költségvetési számok alapján készült, azoknak ma is megfelel. Persze a 910 milliós elvonással már nem működött. Csúsztatás, amikor Ókovács azt állítja, hogy a deficit miatt kellett premiereket elhagyni. 2011-ben nem marad el premier, sőt csillagászati kiadásokkal egy luxus koncertet is rendeznek, ráadásul több új magas fizetésű alkalmazott és tanácsadó került és kerül a színházhoz, eközben a színház működésének racionalizálása továbbra is várat magára.

2012-re tervezett néhány premiert hagynak el, mert napvilágot láttak a 2012. évi költségvetésben előirányzott, a Magyar Kultúrát és így az Operaházat is drasztikusan érintő elvonások, amelyek finanszírozhatatlanná teszik az intézményt. Másrészt viszont felfoghatatlan módon irreálisan magas költséget szakítanak le az Erkel Színház felújítására. Miből fogják aztán működtetni, ha még az Operaházra sincs pénz, nem beszélve a többi kulturális intézményről? Az Erkel Színház további évi 1.5–2 milliárd forint támogatásra tart majd igényt pusztán, hogy működhessen? Nem kellene megvárni az Erkel megnyitásával azt az időszakot, amikor hazánk gazdaságilag már jobb helyzetben van?

Végezetül nagyon sajnálom, hogy Rigoletto-előadásaimat betegségem miatt lemondani kényszerültem, de még jobban a tényt, hogy a világ jelenleg talán legismertebb baritonja, Leo Nucci és az előadás sztártenorja, Charles Castronovo is így tett! Dohnányi lemondásával együtt ezek a Magyar Zenei Élet igazi veszteségei.

A szerző karmester, a Magyar Állami Operaház volt mb. főzeneigazgatója, a Budapesti Filharmóniai Társaság Zenekarának elnök-karnagya