galéria megtekintése

Nem tudnak leállni

Az írás a Népszabadság
2014. 10. 21. számában
jelent meg.


Lencsés Károly
Népszabadság

Politikai ellenfeleire három országos választáson is kiütéses vereséget mért a Fidesz az idén, mégsem tud felhőtlenül örülni. Merthogy homok került a gépezetbe. Nem mindenhol vették a miniszterelnök üzenetét, pedig egyértelműen kinyilvánította, hogy aki helyesen dönt, jobban jár. A makóiak értettek a szóból: nagyjából kétszáz szavazatnyi különbséggel a fideszes jelölt futott be, így tarthatják a markukat a húszmilliárdért, amit a kormányfő ígért. Hatszáznál is több település van még, amelynek lakói szintén „helyesen” voksoltak. Ők is benyújthatják a számlát?

Néhol viszont maradt a régi zavar a fejekben, és egyelőre nem leltek a helyes útra. Így öt budapesti kerület, három megyei jogú város, s még nem egészen negyven további település polgárai kilógnak a sorból. Ezt Orbánék nagyon nehezen emésztik meg. Az pedig végképp megfeküdte a gyomrukat, hogy az újpalotaiaknak éppen Gyurcsány Ferenc embere kell polgármesternek. Aki ráadásul átverte szerintük az embereket, mert azt állította, hogy a DK mellett több más baloldali párt is támogatja. A Fideszben senkit nem zavar, hogy ez így is volt. Fogtak egy paragrafust, és most kapaszkodnak belé szorosan.

Némi zavar mutatkozik a Nemzeti Együttműködés Rendszerének gépezetében. Ez különben is lelassult némiképpen, hiszen a választási kedv folyamatosan csökken, minek következtében a kormánypártok 2010-ben még jóval több mint két és fél milliós szavazótábora nagyjából másfél milliósra zsugorodott. Ha így haladnak, egyszer csak használhatatlanná válik Orbán mondása: „Aki elment, az felhatalmazást, aki otthon maradt, engedélyt adott a munka folytatására” – kommentálta a négy évvel ezelőtti helyhatósági választások után a 46 százalék körüli részvételi arányt.

 

Most ezt is sikerült alulmúlni, miközben a Fidesz veszített még legalább háromszázezer szavazót. Így a választásra jogosultak nem egészen húsz százaléka „felhatalmazást”, 56 százaléka csupán „engedélyt” adott csapatának. A maradék meg valami mást akar. Igaz, ez egyelőre elég volt ahhoz, hogy a megosztott ellenzéket padlóra küldjék. Figyelmeztet viszont arra, hogy az „egy zászló” alatt mind kisebb az igazán aktív tábor.

A harci kedvet tehát mindenképpen fenn kell tartaniuk. Akár azzal is, hogy, ahol történetesen az ellenzék győzött, ott azonnal csalást kiáltanak. Kerül, amibe kerül. És mindjárt jól meg is mondják, hogy mi kell a népnek. Illetve mi nem: Gyurcsány biztosan nem, de más baloldali párt és a Jobbik sem. Ahol pedig az „átvert” szavazók elsőre hibáztak, a Fidesz szerint fussanak neki még egyszer. Lehetőség szerint addig szaladjanak, amíg az egyedüli „helyes” döntéshez nem érnek.

De mit kezdenének azzal a helyzettel, ha az ellenzéket esetleg sikerülne teljesen megsemmisíteni? Milyen hívószóval állnának elő a háborús retorika helyett, ha így értelmét veszítené a helyes és a helytelen? Éppen Orbán emlékezhetne rá: az a rendszer, amely a polgárainak nem kínál érdemi választási lehetőséget, előbb-utóbb önmagát számolja fel.

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.