Tegnap megmutatkozott, hogy az állam menekültekkel kapcsolatos politikája megbukott. Helyesebb volna attitűdöt mondani, a politika szó használata ugyanis azt sugallná, az állam csinál valamit. Ehelyett azonban csak egy attitűd jellemző rá. Hogy leszarja az egészet.
Az lehet vita tárgya, hogy egy ország beengedni-e a menekülteket vagy sem, épít-e kerítést vagy sem. Ebben az állam hozzáállása egyértelmű, nem akarja beengedni az országba az embereket – az most mindegy, hogy ezt a gyakorlatban nem sikerül megvalósítani. Lehet ezt szeretni és nem szeretni, de ez egy döntés, ami végső soron felfogható az ország érdekében hozott intézkedésnek.
Az viszont már más kérdés, hogy mit kezd az állam azokkal, akik mégis itt vannak. És az látszik, hogy halvány fogalma sincs arról, mit is kellene csinálni. A határszélen felhúz egy tábort, felír, pecsétel, regisztrál, és ezzel vége. Mintha nem Budapesten lennének a menekültek. Mintha az nem lenne probléma, hogy a pályaudvarok környékén tömegesen alszanak, élnek. Az állam sikongat járványveszélyről, terroristákról, de ennek annyi a célja, hogy logikus érvelés mentén lehessen gyűlölni a menekülteket.
