galéria megtekintése

Nem. Nem, nem

Az írás a Népszabadság
2015. 07. 07. számában
jelent meg.


Pető Péter
Népszabadság

Európa gazdaságilag racionális része láthatóan megsértődött, mert egy baloldali kormány baloldali politikával kísérletezik.

Az egyenesen rémisztő, hogy Alekszisz Ciprasz görög kormányfő odáig ment a populizmussal, hogy népszavazást írt ki,miután a trojka csomagjának elfogadása választási ajánlatának megtagadását jelentette volna. Pedig erről a döntésről is csak hitvita folytatható: annyira értelmezhető politikai gyávaságként, a felelősség áttolásaként, mint demokratikus legitimáció szerzését célzó politikai aktusként.

De az egyetlen igaz út ismerői a biztonság kedvéért kimaxolják mutatványukat, s úgy tesznek, mintha szimpla alkudozásról lenne szó a piacon. Csakhogy itt komoly politikai küzdelem zajlik. Fölvehetik még ugyan sokszor a szakértőmaskarát az európai döntéshozók, ám ez már csak a jelmezbálban hatásos.Mindenki tudja: ők is politikusok. Ahonnan jönnek, ott is, hol jobbról, hol balról, de támadják a rendszert kritikusai, akik a „lehet más” üzenetével lépnek föl. Miattuk is fontos, hogy a Sziriza kiütésével jelezzék: nincs esély a kitörésre, a keretek adottak. Saját domináns szerepük őrzése végett eminens érdekük igazolni, hogy a konszenzusból nem lehet kilépni.

 

Emiatt fordulhat elő, hogy a politikai közbeszédben lényegében az egyetlen közgazdaságtanilag értelmezhető gondolatként jelenik meg a megszorításokkal, privatizációval spékelt úgynevezett strukturális reformok projektje. Unikális receptként ismerjük az univerzális megoldókulcsot, amelyet piacpárti elméleti közgazdászok kiszámoltak, s olyan apró változókat hagytak csak ki a kalkulációból, mint érzelem, remény, identitás, egyáltalán a politika, ami egyszerűen nem tervezhető.

Mindenesetre a kétely megjelenése ellen folytatott retorikai háború eredménye, hogy a marxistaként nehezen azonosítható The New York Timesban publikáló Nobel-díjas Paul Krugman, a maoistának aligha nevezhető, szintén Nobel-díjas Joseph Stiglitz vagy a legfontosabb kortárs közgazdasági könyv szerzője, Thomas Piketty véleménye lényegében lábjegyzetként jelenik meg. Pedig ők mind a nemre tettek.

Például azért, mert felfoghatatlan, hogy öt év megszorítás és az ennek nyomában járó zuhanás után, amikor a munkanélküliség a fiatalok körében hatvan százalékra kúszott, miből következne, hogy a következő megszorítócsomag javít a helyzeten. Ha pedig nem, a baloldali kormánynak miért kellene lelkesen elfogadnia? Ciprasz, Varufakisz és a többiek nem arra szerződtek, hogy feltétel nélkül megadják magukat, s végrehajtsák a trojka pakkját. Ha ennyi lenne a feladat, be kellene szüntetni a politikát Görögországban, aztán rábízni a könyvelést valamelyik tanácsadó cégre. De ezt talán ma még a trojka is túlzásnak tartaná. E visszafogottsága már csak azért is indokolt, mert a görögök egyszer már kitalálták a demokráciát. Nincs kizárva, hogy megteszik újra. Ha tévednek, drágán megfizetnek érte. A baloldalnak meg úgyis azt kell gondolnia, így nem mehet tovább.

És tényleg.

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.