Törökország a legjobb diplomatákat is kegyetlenül nehéz feladat elé állítja. Nem is nagyon érthető, Szijjártó Péter minek utazott oda a hét elején, és miért akar Orbán Viktor is Ankarába látogatni. A puccskísérlet után végképp megerősödött Recep Tayyip Erdogan elnöknek nincs különösebb szüksége egy nem túl jelentős közép-európai ország jóváhagyására, köszöni szépen, hatalma szilárd és napról napra szilárdabb. Nemcsak a törvénytelen katonai akció felelőseit, de a gyanú szerint Fethullah Gülen hitszónokhoz húzó tanárokat, egyetemi professzorokat, bírákat és újságírókat is tömegével vettek őrizetbe vagy bocsátottak el. A helyzet odáig fajult, hogy az adósságokba keveredett Fenerbahce futballklub elnöke „gülenista összeesküvésre” panaszkodva akarja kártérítésért perelni a labdarúgó-szövetséget és a rivális Galatasarayt.
Erdogan nem futsalos játékos. Vlagyimir Putyin, Barack Obama és Angela Merkel szintjén focizik. A magyar külügyminiszter és a napokban a brazil Folha de S. Paulo című lapnak nyilatkozó Orbán egyaránt támogatásáról biztosította az ankarai kormányzatot – ám ennél nem tudtak többet ígérni. Szó sem lehet például a törökök által régóta áhított uniós vízummentességről. Ez ugyanis aligha jönne jól Orbánnak a menekültellenes népszavazás előtt, meg amúgy se nagyon függ a magyar szándékoktól. A törököknek tehát a jelek szerint csupán azt kellene értékelniük, hogy a magyar kormány az elsők között állt ki Erdogan mellett, ám ez alighanem csak rövid távon számít.
Nem sokkal Szijjártó Péter távozása – és órákkal Joe Biden amerikai alelnök érkezése – előtt a török csapatok átlépték a szíriai határt, és fél nap alatt elfoglalták az Iszlám Állam kezén lévő utolsó határvárost. Az Eufrátesz Pajzs hadművelet igazi célja azonban nem Dzsarablusz megkaparintása, hanem a kurdok megállítása volt. Ankara nem akarta, hogy a Szíria északkeleti és északnyugati részén lévő, kvázi autonóm kurd területeket egyesítsék, mert az túl erős csábítás lehetne a törökországi kurdok számára valami hasonlóra a határ északi oldalán. Biden azonnal meg is nyugtatta a törököket, hogy a kurdok eredeti ígéretükhöz híven vissza fognak húzódni az Eufrátesz mögé – és azok, láss csodát, tizenkét órával később valóban megkezdték csapataik kivonását. Ilyen az, amikor a komoly hatalmak alkudoznak. (A kurd történelem tele van a mostanihoz hasonló, nem hadszíntéri erők által kikényszerített visszavonulásokkal, de mi, magyarok is tudnánk mesélni a különböző világhatalmi konstellációkról.)
