Ha összevetjük mindazt, amit Pozsonyban egy év alatt három magyar külügyminiszter, illetve vendéglátójuk, Miroslav Lajcák mondott, megdöbbenve tapasztaljuk, hogy szinte szóról szóra ugyanazt ismételték: kiválóak a politikai és gazdasági kapcsolatok, és bár akadnak problémák, ezekről majd később beszélünk. Ezt a tónust két és fél esztendeje Orbán Viktor Robert Ficóval közösen határozta meg, amikor Varsóban először találkoztak. Egyezségük szerint a gazdasági, energetikai, infrastrukturális ügyek kerülnek előtérbe. A nehéz kérdéseket a várható eredmények oldalvizén rendezhetik.
Kedden ezt a leckét mondta fel Szijjártó Péter és vendéglátója, Miroslav Lajcák. Közös sajtótájékoztatójukon gazdasági sikerekről áradoztak, miközben elismerték, hogy az úgynevezett forró témák nem kerültek szóba. Amivel Szijjártó Péter főleg a Magyar Közösség Pártjának vezetőit hozta ismét kínos helyzetbe, akiknek újból jó képet kellett vágniuk ahhoz, hogy a szlovákiai magyarság gondjai – elsősorban lélekszámuk aggasztó csökkenése, továbbá a (lehetetlenné tett) kettős állampolgárság ügye – még mindig nem kerültek terítékre.
Újdonsült külügyminiszterünk pozsonyi bemutatkozó látogatásán azért hivatalosan is több empátiát tanúsított e problémák iránt, mint Navracsics Tibor vagy Martonyi János. Szorgalmazta a két ország közötti vitákat többnyire jegelő kormányközi vegyes bizottságok tevékenységének értékelését és a következtetések mielőbbi levonását. Megértéssel fogadta Berényi József pozsonyi pártelnöknek azt a javaslatát, hogy két évtized eltelte után vizsgálják felül és ha indokolt, akkor módosítsák a magyar–szlovák alapszerződés kisebbségvédelmi rendelkezéseit. Kedvező visszhangra talált Szijjártónak az a bejelentése is, amely szerint a közös határ menti, gyakran súlyos szociális problémákkal küzdő régiókban évente legalább háromezer új munkahelyet kívánnak teremteni.
