„Szeretnénk, ha éreznék (a fiatalok), hogy amit teszünk – a kormányzati politikánk – tulajdonképpen róluk szól” – hallhattuk az utóbbi időszakban többször is az Emmi család- és ifjúságügyért felelős államtitkárától. Novák Katalin szerint a minisztérium egyik legfőbb célja, hogy a kormányzat meghallja, meghallgassa azokat a kérdéseket, problémákat, amelyek a mostani fiatalokat foglalkoztatják.
Szomorú, hogy az államtitkár még mindig nem látja, vagy ami még rosszabb lehet, nem is akarja látni azokat a negatív hatásokat, amelyeket az elmúlt évek kormányzati intézkedései okoztak. Említhetjük itt a közoktatás, a felsőoktatás vagy épp a szakképzés különböző, sokszor botrányos átalakításait, amelyek többségében szakmai egyeztetések nélkül történtek, és káros következményeik senkit sem érdekelnek.
Amit az államtitkár szeretne, hogy a fiatalok érezzék a kormányzati politika törődését, na pont ez az, ami nincs. Ha lenne, akkor az oktatásért felelős tárcát zavarná, hogy fiatalok ezrei mennek külföldre tanulni és/ vagy dolgozni. Zavarná, hogy egy központi irányítású mamutszerv már többször bizonyította, hogy csak nyeli a költségvetés pénzét, de képtelen működtetni az iskolarendszert. Ha felelős vezetők alakítanák az oktatáspolitikát, akkor zavarná őket, hogy az iskolákban továbbra is jelen van a szegregáció, de ez nem elég, mert az oktatási tárcát vezető Balog Zoltán megmondhatja, hogy mi minősül szegregációnak, ami egyébként a miniszter definíciója szerint „szeretetteljes felzárkóztató oktatás”.
