Képzeljük el, hogy az egyik, hazánkkal szomszédos országban háború dúl már öt éve. A határokon át folyamatosan özönlenek a menekültek.
Annyian vannak, hogy az országban 10 helyett már 13 millióan vagyunk. Ez történik most Jordániában: a lakosság több mint egyötöde szíriai menekült. A konfliktus kezdetekor Jordánia megnyitotta kapuit előttük, és eddig 1,4 millióan érkeztek a sivatagi királyságba. A Szíriából elmenekült négymillió ember közel harmada.
Eleinte családtagok, barátok fogadták be őket, hiszen a két ország lakossága a határ közelében kulturálisan és nyelvileg is közel áll egymáshoz. A szírek többsége ma is a helyiekkel együtt él, csak körülbelül százezren tengődnek menekülttáborokban. Jogosultak egészségügyi ellátásra, és a gyerekeiket jordán iskolákba küldhetik, de munkát legálisan csak nagyon kevesen vállalhatnak. Így jelentős részük a nemzetközi szervezetektől kapott segélyekből tud enni adni a gyerekeinek.
Az így-úgy működő modell az elmúlt egy évben összeomlott. A jordán lakosság már nem vendégként, hanem menekültként tekint a Szíriából érkezettekre, és egyre jobban aggódik amiatt, hogy a jövevények elveszik a munkájukat, illetve a gyerekek egyre zsúfoltabb iskolákba kényszerülnek. A közhangulat kezd a menekültek ellen fordulni. A monarchia tavaly ősszel csendben fel is hagyott a nyitott ajtók politikájával, illetve egyre több bürokratikus akadállyal próbálja elvenni a náluk élő menekültek kedvét a maradástól.
