galéria megtekintése

Ne a gyerek előtt

7 komment


Hargitai Miklós

Az egész egy jókora kamuval kezdődött: 2010 végén bejelentette a kormány, hogy nem lesz semmilyen közoktatási reform, majd pár hónapra rá Hoffmann Rózsa akkori oktatási államtitkár közölte, hogy hamarosan elfogadják az új köznevelési törvényt. Ennek előkészítését így semmilyen szakmai vita, társadalmi konzultáció nem előzhette meg. (A plakátokon, amelyeken „A magyar reformok működnek”, miért nem a 2012 óta zajló oktatásátalakítással példálózik vajon a kormányzat?)

Akik ott voltak, állítják: a teljes reformpakk Orbán Viktor fejéből pattant ki, és amikor a Fidesz frakcióülésén Pokorni Zoltán (aki mégiscsak a kormánypárt első számú oktatáspolitikusa volt) tényekkel, nemzetközi példákkal próbált érvelni a csomagba kötött értelmetlenség, azaz mindenekelőtt a kötelező államosítás és az állami egyentankönyvek ellen, a miniszterelnök azzal intette le, hogy „Zoli, jöhetsz nekem a számokkal, de én másképp gondolom”.

Hogy ténylegesen a szakma feje fölött egyezkednek a politikusok – az iparkamarával, a művészeti akadémiával, mindenkivel, aki arra jár – az ország leginkább stratégiai, leginkább a jövőt szolgáló ágazatáról, az ezek után úgyszólván természetes, így persze az is, hogy a diákokat is kihagyták belőle. Valószínűleg egyedül is állunk Európában azzal, hogy nálunk az alap- és középfokú oktatásban tanulóknak semmiféle komolyan vehető érdekképviseletük nincsen, amely legalább az érintettek véleményének megformálására, a panaszok, ötletek összegyűjtésére alkalmas lenne, pedig mindenféle reformhullám előtt érdemes lenne meghallgatni a diákokat (is). Viszont még a fentiek fényé­ben is nehéz elfogadni, hogyha egy oktatási (NER-szóhasználatban, kevéssé tényszerűen: köznevelési) kerekasztalnál összegyűlik úgyszólván mindenki, akit az oktatásügy a kormány szerint érint vagy érdekel, akkor ott a gyerekek nemhogy szót nem kapnak, de még csak szóba sem kerülnek.

 

Született megállapodásféleség mindenről – az elbaltázott oktatáscentralizáció központi intézménye, a Klik decentralizálásától a krétabeszerzés liberalizálásáig –, csak éppen arról nem beszéltek, ami a lényeg lenne: hogy a diákokat végletesen terheli, törvényellenesen és érthető ok nélkül szelektálja és szegregálja, stresszeli és terrorizálja az iskolarendszerünk, cserébe viszont nem ad nekik versenyképes tudást. Hogy a két legfontosabb munkaerő-piaci kompetencia (használható informatikai jártasság és nyelvtudás) nélkül bocsátja útjára a tanulók többségét, és hogy az újdonságuk ellenére is elavult, múlt századi szemléletű, hibáktól hemzsegő, hiányos és ingerszegény, uniformizált könyvekből próbálja tanítani őket.

Palkovics László, az új államtitkár legalább esemény után megemlítette, hogy egyszer majd erről is beszélni kell, sőt, a lázadó tanárok szerdai közleményébe is bekerült a tanulók szó, de ettől még tény: a négy éve kezdődött rekonstrukció első érdemi egyeztetése nem az iskolásokról szólt – ahogyan nem róluk szól az oktatási reform, sőt, a magyar iskola sem.

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető