Se lenyelni, se kiköpni nem tudja az Orbán-kormány antidemokratikus szeretetcsomagjait az Európai Unió. Most például Navracsics Tibor jelölése akadt meg a torkán. Nesze nektek, itt egy fideszes miniszter – sőt Orbán Viktor helyettese –, pont jó lesz EU-biztosnak, az európai értékek és szabályok őrzőjének! Nem köszönik meg. Sőt ezt már biztosan kiköpik! – jósolták sokan Navracsics európai parlamenti meghallgatása előtt. Megszorongatják, szétszedik, élve megsütik. Aztán jött a vizsgáztatás, amely olyan lagymatagra sikeredett, hogy az ember eltöprengett, kit is faggatnak az EP kulturális és oktatási bizottságának tagjai... Miért tetszik bántani a médiát? Dehogy bántom, élek-halok a sajtószabadságért. Miért tetszik támadni a civil szervezeteket? Dehogy támadom, puszipajtások vagyunk. Miért tetszik támogatni az antiszemitákat? Dehogy támogatom, olyan jóban vagyok a zsidó közösséggel, hogy csak na. És így tovább. Harcias hangulat sehol.
Oké, lenyelték – sóhajtottak sokan. Majd másnap következett a meglepetés: az EP-frakciókat képviselő bizottsági koordinátorok nem támogatták Navracsics kinevezését, és indítványozták, hogy szavazzon a teljes kulturális bizottság a magyar jelölt alkalmasságáról. S ha már lúd, legyen kövér: kiegészítő kérdéseket is küldtek neki. Nem nehéz persze kitalálni, hogy a jobboldali frakciókat töltötte el elégedettséggel Orbán helyettesének szereplése, a baloldali és liberális csoportok sürgették a pótvizsgát.
Ne tessék se nyelni, se köpni, inkább gondolkodjunk el azon, hogyan is jutottunk el idáig. Olyan intézkedések sorozatát (az európai értékek, a politikai szabadságjogok módszeres sárba tiprását) kérik most számon Navracsics Tiboron, amelyeket éveken át tétlenül nézett az Európai Unió. Ne is lépjünk ki az Európai Parlament kapuján – itt készült az orbáni rendszer túlkapásait tételesen felsoroló, erélyes hangvételű Tavares-jelentés. Amelyre a magyar kormány nagyjából úgy reagált, mint a Navracsics-meghallgatáson elhangzó bírálatözönre az egyik fideszes EP-képviselő: tele van tévedéssel. A jelentés úgy tűnt el a fiókok mélyén, hogy ma már megtalálni is nehéz lenne. Vagy sétáljunk át a közeli Európai Bizottságba, ahol mindenféle kötelezettségszegési eljárást és egy sor jogi vizsgálatot indítottak. Ezek az unortodox magyarországi őrület lényegén mit sem változtattak, legfeljebb arra voltak jók, hogy Orbán Viktor azóta is cinikusan hajtogassa: bennünket úgy átvilágítottak, mint senki mást, immár „pápábbak vagyunk a pápánál” (szó szerinti idézet tőle).
