Nem kifizetődő Magyarországon a közért dolgozni. Az egészségügyi és szociális szféra munkavállalói – akiknek már van saját életpályamodelljük kacsalábbal meg kolbászkerítéssel – rendre a lábukkal szavaznak. Utóbbiak a fizetési papírjaikat is posztolják a Facebookra, amibe a jóérzésű ember belepirul.
A pedagógusok (szintén életpályamodellel a tarsolyukban) tegnap tüntettek a megalázó bérek és munkakörülmények miatt. És ők szerencsések: a közalkalmazottak bértáblája egyébként 2008 (!) óta be van fagyasztva, eddig nem tudtunk annyival jobban teljesíteni, hogy nekik egy forinttal is több jusson.
Hasonló cipőben járnak a köztisztviselők is, akiknek nem csak a húsvét előtti kormány-tisztviselői jutalomból nem jutott: az illetékesek hónapok óta nem hajlandók megmondani, hogy a kormánytisztviselők jövő évi béremelése rájuk is kiterjed-e.
Lenne ok az emelésre: 70-100 ezer forintos (műszaki diplomával, nyelvvizsgapótlékkal, vezetési pótlékkal esetleg 130-150 ezer forintos) nettó fizetésekről beszélünk.
Míg egy minisztériumi főosztályvezető juttatásai (nem beszélve a megszámlálhatatlan miniszteri biztos, kormánybiztos, kormánytanácsadó dotálásáról) azonos súlycsoportban vannak a versenyszféra megfelelő szintjével, lejjebb, a politikai helyett az egyszerű hűséget kellene honorálni – a különbség százezrekben is mérhető.
