Nem zár be a Déli, írja a Magyar Idők, mi pedig akár megnyugodva hátra is dőlhetnénk, ha nem az ilyen altatás lenne a bevett kommunikációs gyakorlat nagyobb balhék idején. Csak néhány beteg fát vágunk ki, mondta pár éve Tarlós István az akkor még csupán 2,5, most viszont már jó 12 milliárdos római-parti mobilgát-építésről, amely az újabb érvelés szerint bőven megéri azt a környezeti árat is, amit 1500 egészséges fa kivágásával fizetni fogunk érte.
A Déli pályaudvar fölszántását a környék lakossága egyöntetűen utálja. Mióta a BKSZ-bérlet a vasúton is érvényes, a vonat beépült a városi közlekedés eszköztárába mindazokkal együtt, akik vonattal járnak a Velencei-tóra, a Balatonra vagy mondjuk Győrbe. Sokan vannak: a Déli az ország második legforgalmasabb vasútállomása; egy (budai viszonylatban) belvárosi fejpályaudvar, közvetlen összeköttetésben Budapest legfőbb közösségi közlekedési tengelyével, a kettes metróval, karnyújtásnyira a legforgalmasabb budai csomóponttól, a Moszkva helyett Széll Kálmánról elnevezett tértől. Klasszikus városközponti végállomás, amit semmiképpen sem lehet egy gyors átszállásokra tervezett városszéli terminállal kiváltani, mert a két hely, a két műfaj és a kétféle infrastruktúra nem csereszabatos.
A bűnben fogant tervről – amelynek valószínű indoka az ingatlanspekuláció (valakik egy Westend-szerű plázát álmodtak a Déli pályaudvar helyére) és a kormányfő Várba költöztetése, ami extrém módon megnöveli a parkolási igényeket a várnegyed tágabb környezetében – senki nem kérdezte meg a lakosságot, és hatásvizsgálat nem készült hozzá. Ennek ellenére megvalósul, mert a döntés – az egyetlen helyen, ahol Magyarországon milliárdos horderejű elhatározások születnek – már megvan. Most ezt az irracionális elhatározást kell valamilyen kevéssé átlátszó blöffbe csomagolni.
