galéria megtekintése

Nagyon beteg

5 komment


Doros Judit

A nő

Jó sok alapozót tesz az orrlukai alá, ne lássák, hogy a zsebkendőzéstől teljesen kisebesedett. Mielőtt kilép az ajtón, még cseppent, így legalább két óráig kihúzza orrdugulás nélkül. Addig elintézi a bevásárlást, berohan a postára, vesz a piacon négy kiló narancsot, s elmegy a könyvtárba is, mert a gyereknek el kell olvasnia Csehov Sirályát meg Tolsztojtól az Iván Iljics halálát. Mehetne persze a gyerek is könyvtárba, ha nem volna épp gipszben a lába, miután maga alá gyűrte a bokáját fociedzésen.

Sose volt táppénzen, most is dolgozik. Hajnalban megfőz, háromfélét, hogy mindenkinek jó legyen, spenótot az egyiknek, paprikás krumplit a másiknak, még jó, hogy a leves legalább lehet közös. Magának szendvicset pakol, egész nap úton lesz, meleg étel most nem fér bele. Lelke megnyugtatására bedob a táskába két almát, így legalább valami vitamint vesz magához. Lüktet a homloka, ég a szeme, rutinosan nyúl a fájdalomcsillapító után. Közben jeget cserél a gyerek lábán, szellőztet, kicsit takarít, elintézi az átutalásokat és pár telefont. Kivonszolja a társasház két nagy kukáját, mert ebben a hónapban ők a sorosak.

 

Fel kéne mosni a lépcsőházat is, de azt inkább hétvégére halasztja. Este majd, mikor hazaér, visszaviszi a kukákat, s odaadja a félretett csirkeszárnytöveket az utca macskájának, amelyik a házuk elé költözött pár hónapja. Kitereget, még jó, hogy reggel ügyesen beprogramozta a mosógépet. Jót röhög magában, hogy menedzser-programnak hívja a gyártó az időzítésnek ezt a kellemes módját. Ágyba viszi a vacsorát. A meleg teát is. Tíz perccel később a limonádét is. Meg a banánturmixot. Kicsit leül, iszik egy köptetőt, lázat nem mér, úgyis tudja, hogy van. Aludni nem tud, a többiek szuszogását hallgatja. Ha nem nyögnek, jajgatnak, annak már örül.

A férfi

Látványosan fújja az orrát és szemrehányóan néz. – Rám köhögtél – mondja vádlón. – Pedig úgy vigyáztam magamra! – teszi hozzá. Tényleg úgy vigyázott. Két hete fokhagymát eszik, már a fürdőszobának is fokhagymaszaga van. Három vitaminnal indítja a napot, utána vöröshagymahéj-főzetet kotyvaszt. A gyömbért már félreteszi neki a zöldséges.

A mézre is mézet csorgat. Felbontja a francia sütikhez félretett, féltve őrzött különleges likőrt, mert szerinte az jót tesz az emésztésnek, és biztos legyalulja a bacikat is. Kúrasze­rűen alkalmazza. Egy hét múlva megkérdezi, mikor lesz megint francia süti. A válaszon megsértődik.

Kapar a torka, ezért beutalót kér a gégészetre. A biztonság kedvéért a reumatológiára is. Mindkét helyen elpanaszolja, hogy már a fülére is ráhúzódott.

Három csomag százas papír zsebkendőt vesz a boltban, biztos, ami biztos. Este nyolckor drámai hangon közli, hogy a reggelt ő már nem éri meg. Ennek megfelelően végrendelkezik. Ránk hagyja a karácsonyfaégő-sort, amit ötven évvel ezelőtt a szüleitől kapott ajándékba. A pótégőket is ránk hagyja. Kétnaponta kiég valamelyik, ilyenkor az összes kis gyertyácskát ki kell cserélni, míg megtaláljuk, melyik volt a ludas. Nagylelkűen nekünk ajándékozza a kedvenc metszőollóját is, de az öreg rádiót már nem. Most, hogy gondoskodott rólunk, békésen elalszik. Álmában elégedetten mosolyog.

Elfelejti, hogy nagybeteg.

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.