Ez a fiatalember viszont, aki tán annak is örülhet, hogy munkája s lakhelye van, legalább pár napra azt érezhette, hogy lám, szép is tud lenni az élet, hiszen mostantól egy darabig felhőtlenül élhet, ahogyan az egészen kiváltságosok: kiszolgáltatottság és megaláztatások nélkül.
Ráadásul tiszta lelkiismerettel, hiszen nem lopta azt a pénzt, hanem átutalták neki, s tán nem is tévedésből, hanem jutalomként, mert ha eddig nem sokra becsülték is a munkahelyén, most végre felfedezték kivételes képességeit, példaértékű szorgalmát, sőt, ez a hatmillió nyilván csak a kezdet; ugyan már, miért ne produkálhatna efféle csodákat az élet?
Hogy aztán mire költötte a pénzt, azt a hatóságok majd fillérre pontosan kiderítik. Nem tudjuk, hogy vett-e magának 400 ezer forintos Louis Vuitton hátizsákot, Amadeo Testoni cipőt, a talpán 980 eurós árcédulával, Tag Heuer órát és Ray Ban napszemüveget a Versace öltönyhöz, s főként előjegyeztette-e magát pár száz jóféle fácán kilövésére az őszi cseh vadászati idényben; a bulvárhírek szerint Vajnáné nagyságos asszony két fehér macskája egy óra alatt okoz akkora kárt a nappaliban, mint amekkora összeget a nagykőrösi fiatalember elkölthetett.
A fácánvadászatot nem véletlenül említettük. Van ugyanis egy másik (viszonylag) fiatal embere ennek az országnak, aki szenvedélyes vadász, és aki parádés jövő előtt áll.
Tudvalevő, hogy a prognózisok szerint a demokrácia szenvedélyes híve 2017-ben, igen stílszerűen a nagy októberi forradalom századik évfordulóján államelnök lesz, ha ugyan nem mindjárt fáraó, a kormányfői székbe pedig a szenvedélyes vadász kerül. Aki már most is csak úgy, hanyagul gurít ki a mellényzsebéből húszmilliót fácánvadászatra, akárha a maffiózók szokásos esti pénzosztásán venne részt, mégse látszik boldognak.
A magabiztossága mögött mindig ott rejtezik a tekintetében valami átkozott végtelen szomorúság, mintha ő is érezné, hogy egyszer majd ennek a mesének is vége lesz, lelepleződik a csalás, a szemfényvesztés, s egyedül ő lesz a legfőbb bűnbak, a halálos ellenség, hiszen a demokrácia szenvedélyes híve addigra védett vezetővé lép elő.
Viktor apánk jó uralkodó, fogja majd mondani a nép, mint már annyiszor, csak sajnos korrupt gazemberek veszik körül, és akkor elkerülhetetlen lesz a bukás; örülhet, ha mostani barátai, osztrák és liechtensteini hercegek, főhercegek, grófok és alkoholista magyar színészek hajlandók lesznek majd fogadni a köszönését; a demokrácia szenvedélyes szeretete időnként efféle áldozatokat kíván.
A mi nagykőrösi emberünk azonban mindezt már szenvtelenül nézi végig, illúziók nélkül. Ha szerencséje van, a pénzt addigra épp visszafizette munkáltatójának, azt pedig jól tudja, hogy az ember bankszámláján csak egyszer az életben történik csoda, s azért is busásan meg kell fizetnie.
A szerző az Élet és Irodalom munkatársa
