Megítélni bárkit is faji, nemi, vallási, identitásbeli alapon vagy éppen a felmenői miatt: aljas dolog.
Következésképpen az, amit Pukli István iskolaigazgató kap a lakájmédiától (copyright by Semjén Zsolt): aljas dolog.
Azt is mondhatnám: a legaljasabbak egyike.
Tudniillik – vegyük át még egyszer, nem leszek bonyolult – az embert annak alapján kell megítélni, mit tesz, hogyan viselkedik; s nem az alapján, mit tett, hogyan viselkedett az apja, az anyja, a nagyapja, a nagyanyja. Értem én persze, hogy e pillanatban a hatalom számára Pukli István velejéig romlott, mocskos ember, amennyiben a jelenlegi (oktatási) rendszerrel szemben határozza meg önmagát, ugyanakkor semmi nem indokolja, hogy ne ilyen kontextusban kapja visszakézből a koki- és sallercsomagot, hanem azért, mert a nagyapja – Pukli önfeljelentéséből tudjuk – ávós volt.
Nem mellesleg: 2016 Magyarországán veszélyes bárkit, bárkinek a teljesítményét felmenői keretbe tenni.
Legfőképpen azért, mert felmenői mindenkinek vannak.
Amennyire tudom, a jelenlegi rezsimnek és környezetének is vannak felmenői.
Következésképpen a hatalomnak akként elhelyezni magát és ellenfelét a kommunikációs térben, hogy vagyunk „mi", a „jók", s vannak „ők", „a kommunisták", akiket „...a leghatározottabban vissza kell verni (...) és távol tartani még a kormány rúdjától is" (in: Orbán Viktor miniszterelnök beszéde a Várkert Bazárban), legalábbis abszurd; egyebekben minimum inszinuáció.
Hogy még szimplifikáltabban adjam értésre: alkalmilag a „nagyapád ávós volt, te mocskos kis komcsi vagy" kitételhalmazzal operálni azért sem túl szerencsés, mert az efféle összegzések azokat is érintik, akik a Várkert bazárbeli szólamcunamitól és a lakájmédiabeli tudósításoktól hosszan, viharosan tapsolnak, mindösszesen: akik aktuálisan Fidesz – Magyar Polgári Szövetség és Kereszténydemokrata Néppárt néven a hatalmat gyakorolják, továbbá akik e két párttal szimpatizálnak.
„Kommunista" és/vagy az akkori hatalmat így-úgy kiszolgáló három per akárhányas felmenők kormánypárti környezetben is akadnak, mi több, fantasztikus módon egy regnáló államtitkárra is vonatkoztatható a kormányfői példa.
Kit citáljunk még példaként, aki hithű kommunista volt, esetleg családilag érintett, most pedig a múltat végképp elfeledve, hős ellenállóként, mindig is konzervatív, kereszténydemokrata gondolkodóként, potentátként tűnik föl?
Kinek az apját, nagyapját keverjük ide?
Hány erőteres érintettről beszélhetne Orbán Viktor?
Átérzi-e Deutsch Tamás, hogy Pukli-alázó Facebook-bejegyzésének konklúziója korábbi alelnöktársát is mélyen érinti?
S most mondanám, hogy itt az idő befejezni ezt a csekélyértelmű játékot, ám 26 év hangos mocskoskommunistázása után erre – vö. normál diskurzusra – reményt nem látok.
Ekként csak annyit mondok csendben: fiúk, vasárnaponként azért maguknak is oda kell ülniük a családi asztalhoz.
