Amióta van ez a Quaestor-ügy a kormánymagasságokba érő százötvenmilliárdos csalással, másképp jár az ember még az utcán is. Nem úgy van az, hogy midőn pihenő közmunkások előtt haladunk el a park mellett, zavartan följebb toljuk homlokunkon a sapkánkat s elfordítjuk a fejünket, mint régen. Ma már meg kell adni a tiszteletet, mert nem tudhatjuk, hogy a park gyepén nem a Wall Street leendő farkasa reggelizik-e az öléből fejhúst kevéske tormával, vagy nem belőle lesz-e csak úgy, hipp-hopp, egyik napról a másikra vezérigazgató, szürke Opellel a feneke alatt.
A szürke Opel fontos. Midőn kiderült, hogy bizonyos Orgován Béla, 38 éves közmunkás az ősmagyar kayaibrahimos, josziptotos tradícióknak megfelelően hirtelen a brókerélet kellős közepébe került, és a keményen dolgozó magyar minisztériumok befektetési papírjait őrző kormánybarát cég vezérigazgatójává lépett elő, a falujában irigykedve mondták, hogy a Béla „Pesten munkát kapott, ráadásul olyat, amihez egy szürke Opelt is adtak neki, hogy azzal járjon fel dolgozni”.
Ne leplezzük meglepetésünket. Létezik még falu e hazában, nem is messze a fővárostól, ahol még mindig itt tart a világ, a szürke Opelnál, s hogy a tegnap még közmunkás Béla, aki a falu szerint még a nyolc általánost se végezte el, ráadásul egy korábbi kocsmai verekedésből kifolyólag büntetett előéletű, ezzel az Opellel jár dolgozni, fel, Pestre.
