Varga Mihály megcsinálta a nagy dobást. Öt év vesszőfutás után végre itt az első nemzetközi sikerélmény, amit valóban ki lehet tenni az ablakba, s az értékét alig csökkenti, hogy a nemzetgazdasági miniszter képes volt kommentárjában elmondani, hogy ez a felminősítés is bizonyítja, a magyar gazdaság átalakítása sikeres volt, a magyar reformok működnek. Talán nem kell különösen nagy jelentőséget tulajdonítani annak, hogy a döntés napján, pénteken Varga minisztériuma nem adta ki a szokásos, minden ok megvan Magyarország felminősítésére témájú közleményét, minek következtében a jól megszokott dacos, „nem láttok a szemetektől, a piac már rég felminősített bennünket” közlemény is elmaradt. Végre.
Aki a hitelminősítőkről legalább olyan hiteltelen képet szeretne látni, mint amilyet az elmúlt csaknem öt évben a Nemzeti Együttműködés Rendszere próbált lefesteni, annak javaslom, hogy Matolcsy György munkásságának és korabeli nyilatkozatainak mégoly szórakoztató tanulmányozása helyett nézze meg a „A nagy dobás” című filmet, amelynek készítői a megszámlálhatatlan dollármilliárdok sorsát közvetve befolyásoló hitelminősítők szakembereit ábrázolják: elefántcsonttoronyban ülő, lassú, süket, tohonya lények. Szellemben nem túl távol attól, amit Matolcsy György nemzetgazdasági miniszterként és jegybankelnökként is sugallt ezekről az emberekről és az intézeteikről.
Néhány hete, amikor a Moody’s döntésére készülve Varga Mihály nagy elánnal tervezgette a 2017-re nullás hiánnyal tervezett költségvetést, még azt hihettük, hogy stratégiájuk van, elvégre az akkor érvényes növekedési előrejelzések mellett a kiadások számszerű szinten tartása mellett is teljesíthetőnek látszott a hiánymentes büdzsé, ami pedig azt is jelentette volna, hogy a felminősítés hatásaként megspórolt költségeket szabadon elkölthette volna a kormány. Ez logikusnak látszott, tudva, hogy a 2018-as, de már a jövő évi is választási költségvetés lehet.