„A görögök határozottan elutasították a megszorításokat (...) Görögország végigcsinálta azt, amit az IMF kért, és nincsenek kinn a bajból. Ezzel ellentétben a magyar reformok működnek." Rogán Antal jelenlegi fideszes főkommunikátor nyilatkozott így a nyári görög népszavazás után, amelynek nemleges, vagyis a megszorításokat elutasító eredménye ellenére a görög kormány azóta ütemesen hajtja végre a megszorító programot: csökkenti a szociális kiadásokat, a munkanélküli-ellátásokat, növeli az adókat, pénzt von ki az oktatásból és az egészségügyből, karcsúsítja a közszférát.
Ellenben Magyarországon, ahol a miniszterelnök szerint nincsenek és nem is lesznek megszorítások, ilyen államilag szervezett népnyúzás föl sem merülhet. Igaz ugyan, hogy az alapfokú oktatásból az elmúlt öt évben 500 milliárdot, a középfokúból 140 milliárdot kivontak; a nyugdíjkiadásokat 300 milliárddal csökkentették (és elköltötték a 3000 milliárdnyi Manyup-pénzt, ahelyett hogy befizették volna a nyugdíjkasszába, ahonnan majd az átvett egykori manyuposok ellátását is fizetni kell); a munkanélküli-ellátásokat 150, az egyéb szociális kiadásokat 75 milliárddal vágták meg (anélkül, hogy az ezen a címen beszedett járulékokat mérsékelték volna).
Eltűnt 200 milliárd az állami egészségügyből – kaptunk helyette várólistát és tömeges elvándorlást, aminek egyetlen alternatívája a fizetős egészségügy –, de Magyarország, ahogyan azt Orbán megmondta, megszorítások nélkül mászik ki a bajból. Nincs megszorítás, még ha a korábban ingyenes felsőoktatásért ma már mindenki fizet is, készpénzben, hitellel vagy röghöz kötéssel. Az sem megszorítás, hogy az adócsökkentés jegyében a világbajnoki szintre emelt áfa mellé kaptunk háromtucatnyi új adót, amelyek döntő többségét végső soron a lakosság fizeti. Az pedig egyenesen előremutató vívmány, hogy a napokban radikális, 200 ezer fős leépítést jelentettek be a közszférában, ami a szektor dolgozóinak 35 százalékát, a teljes magyar foglalkoztatotti kör öt százalékát érinti. Nekik kellene átzsilipelniük a piaci szférába, miközben idehaza – a gazdasági válság 2008-as beköszönte óta – mérhető volumenben nem jöttek létre új, piaci munkahelyek. Ráadásul százezres léptékű elbocsátás kizárólag a már ma is tragikus foglalkoztatási mutatókkal rendelkező egészségügyben, illetve a szintén túlterhelt és kizsigerelt oktatásban valósítható meg. Ne legyenek kétségeink: az „államreform" ezeken a stratégiai területeken további jelentős színvonalesést eredményez majd.
