„A vidéki zenei élet helyzetét vizsgálja az a kutatás, amelynek célja, hogy a jövőben több helyszínen, jobban sikerült turnékat lehessen rendezni Magyarországon. A felmérés előreláthatóan több ezer zeneipari szakember és zenész bevonásával, a Cseh Tamás Program keretében valósul meg.”(A Cseh Tamás Program közleménye a vidéki zenei élet helyzetét kutató vizsgálatról, amely a Cseh Tamás Program keretében kerül megvalósításra)
Midőn ezt „írom”, a miniszterelnök Pécsett/ütt folytatja átfogó jelentőségű, tényfeltáró jellegű, nagy sikerű, országos megyeijogúváros-turnéját. Lapzártakor sajnos nem tudom még, pontosan hány folyóméter autópályát ígért és hova (a pécsiek szerintem már megtanulták, mennyit ér ez a mindenáron soksávoskodás), csak azt, hogy bámulatos gyorsasággal le-re-a-gál-va a Jobbik előretörését a metatematizálás széles harcmezején, a halálbüntetés napirenden tartása mellett tette le garast, azaz a voksát, legott kardoskodott egy kicsit.
Majd (kisvártatva) széles körű érdeklődők mellett együttműködési megállapodást írt alá, a szokásosnak mondható ünnepélyes keretek és zászlórengeteg közé szorulva.
Talán nem is gondolunk bele a szürke hétköznapok monoton taposómalmában, talán nincs időnk elmélázni azon, hogy milyen szép gesztus is ez a kormány részéről! Hogy tudniillik deklaráltan hajlandó együttműködni tulajdon városaival. Polgáraival kvázi. Ünnepélyes keretek között. Hogy fejleszt, ígér, tervez, fáradozik, beszél, aláír. Nem csak úgy, mondjuk, sanyargat.
