MTV, a szánalom emlékműve

De legalább sokakat kíváncsivá tettek, elvégre minimum érdekes, mi áll abban a „fehér könyvben", amely rögzíti a vonatkozó szabályokat. Azt is fontos lenne tudni, ki az útmutató szerzője. Már csak azért is, mert biztosan exkluzív tankönyvet hozott össze a szerkesztők számára, amennyiben az előírások lehetővé teszik a nem kívánatos fej retusálását, a pártpropaganda Kádár-rendszerben megismert modelljének fejlesztését, a szemérmetlen seggnyalást, de tiltják a Kossuth-díjtól mentes karriert építő nagyjainkról szóló halálhír közlését. Most arra nem térünk ki, micsoda világlátás, hogy állami elismerés alapján döntenek a közzétételről, és kegyeleti okokból ezúttal nem részletezzük, miféle helyzeteket vetít előre e gyakorlat kiteljesedése.

Amúgy is épp elég dilemmát vet fel az, hogy a napi anyagok készítésénél hogyan pakolják át e lécet. Vajon mi indokolja például, hogy forgatócsoport zarándokoljon totálisan érdektelen könyvbemutatókra? Mi határozza meg melyik politikai elemző dicsérheti teherbe a kormányt? Egyáltalán, miért nevezik híradónak a vonatkozó tartalmat?

Ezek persze totálisan érdektelen hozzászólások, mert immár egyetlen MTV-vel kapcsolatos közérdeklődésre számot tartó felvetés van: miért tartjuk fenn a közösség forintjaiból az intézményt?

És erre nem nehéz felelni. Az ugyanis világos, ennek már csak emlékezetpolitikai oka lehet: a szánalmas szervilizmusba ojtott tehetségtelenségnek is kell egy interaktív emlékmű.

Elkészült. Íme.