galéria megtekintése

Most még egyszer

8 komment


Dési András

A győztesek nem így ünnepelnek. Ha ünneplésnek lehet hívni, ahogy a volt államfő, Nicolas Sarkozy pártjában, a Köztársaságiaknál fogadták a francia regionális választások kimenetelét. A konzervatívok ugyan elvitték a régiók többségét, de Sar­kozy visszafogott maradt. Hasonlóan ­reagáltak a vártnál jobban, de azért nem diadalmasan szereplő szocialisták. Mindkét helyen még elevenek az első forduló keserű tapasztalatai.

A keserűség tartósnak ígérkezik. És vészjóslónak. A Marine Le Pen vezette szélsőjobboldali ­Nemzeti Frontot „nagykoalícióval”, a szocia­listák és a konzervatívok összefogásával, elsősorban a szocialisták több helyen való visszalépésével a mérsékelt jobboldaliak javára – most még egyszer – távol lehetett tartani a hatalomtól.

De azért Marine Le Pennek nem kellett nagyon megerőltetnie magát, hogy kudarcát győzelemként állítsa be. Az északon indult ­Marine és a délen, az Azúr-parton ringbe ­szálló unokahúga, Marion Ma­rechal-Le Pen egyaránt negyven százalék fölötti voksot kapott a második körben. S míg december hatodikán hatmillió szavazatot söpört be az FN, most vasárnap elérte a 6,8 milliót. Regio­nális képviselőik számát megháromszorozták. Mi ez, ha nem siker? Főleg úgy, hogy Franciaországban a politikai élet hárompólusú lett.

 

A Nemzeti Front a baloldal és a polgári jobboldal egyenrangú vetélytársává lépett elő. Ez Marine Le Pen érdeme, aki az apja által alapított pártot szalonképessé tette, bevitte a középrétegekbe. Az elvált, háromgyermekes pártelnök figyel a szociális kérdésekre, programjában külön fejezetet szentel például a fogyatékkal élők segítésére. Meg tudja szólítani a női szavazókat, a bevándorlók bizonyos rétegeit és a fia­talokat. Különösen elgondolkod­tató, hogy a harminc év alattiak körében az FN a legmenőbb politikai formáció. S a középre húzással hatékonyan álcázza a kirekesztő-megbélyegző ideológiáját.

Sarkozy és a szocialista kormányfő, Manuel Valls is fogadkozik, hogy megértette a választók üzenetét. ­Figyelni fognak a társadalmat gyötrő félelmekre és problémákra. Jó másfél évtizedes lemez ez. Ahogy Chirac, úgy Sarkozy államfői periódusai alatt is elmaradtak az annyit emlegetett nagy reformok. Hol­lande-tól azt remélték, megváltoztatja az országot, gazdaságilag is felzárkóztatja Németország mellé. Ez az álom szertefoszlott, annyira, hogy Emmanuel Macron gazdasági miniszter hazáját egyenesen Kubához hasonlította. Azzal a különbséggel, hogy itt kevesebbet süt a nap.

Újabban Hollande az Iszlám Állam elleni globális háború vezénylő tábornokaként igyekszik kifogni a szelet az FN vitorlájából. Ez a „törvényt és rendet” hirdető Sarkozynek sikerült, csakhogy 2015-ben – a valós terrorfenyegetettség, a menekültválság, a stagnáló gazdaság idején – a franciák jelentős része a klón helyett az eredetit választja. S egy percig sem szégyellik magukat.
2017 tavasza, az elnökválasztás közel van. Marine Le Pen még örülhet is, hogy az FN egyetlen régióban sem győzött, sehol sem kell a hatalomban bizonyítania. Felelősség nélkül ígérhet. Bármit. Akár több napsütést is.

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.