Miközben a spekulánsok kényük-kedvük szerint pofozzák a forintot, Hende Csaba úgy áll a szorító sarkán, mint Adler Zsiga bácsi, aki Papp Lacitól kezdve klasszisok sorát vezette a világhír felé, közös sikereikkel öregbítve Magyarország hírnevét. Csakhogy amíg a Mester a menetek közti szusszanásnyi szünetben tanácsaival győzelemhez segítette tanítványait, ma a némaság, jobb esetben a csendes mormogás a divat: nincs, aki okos szóval hatást tudna gyakorolni a szorítóban közös érdekeinkre hivatkozva vitézkedő miniszterelnökre.
Ő talán már az új, titkos országvédelmi tervben leírtak szerint próbálja osztani a pofonokat, megvédeni mindent, ami magyar. Segítségre nem szorul, saját taktikája van, és saját szurkolótáborából sem zavarhatják meg. Aki ezzel próbálkozik, azt elhallgattatják, vagy maga csendesül el szimpla opportunizmusból, saját jövőjét és anyagi gyarapodását előbbre tartva. Mint ahogy Hende, a szorító segéd sem fog lemondani csak azért, mert ingyenes úthasználatot ígért Vas megyei választóinak, nem sejtve, hogy jól átverik a sajátjai. Van ilyen.
Egy megyével arrébb, Veszprémben az uniós kultúr- és sportbiztossá avanzsált Navracsics Tibor ma már elhatárolódik attól, hogy miniszterként és jogászként asszisztált nyilvánvalóan jogtipró törvények megszületéséhez. Legfontosabb feladata most, hogy a Fidesz hozza az épp az ő kinevezése miatt megüresedő veszprémi mandátumot, konzerválódjon a kétharmados többség a februári helyi országgyűlési választás után is. Ez a hála, ennyivel tartozik. Nem a választóinak, hanem az őt kiválasztóknak.
