Mindezekkel szemben azt javaslom, hogy amikor túllép egy-egy korszakon az idő, ne a hajdani nyomok eltüntetésére törekedjünk. Óvjuk meg az utókornak, és tekintsük muzeális értéknek, jelen esetben a Kádár-korszak dokumentumának a Vörös Október Férfiruhagyár vagy a Minőségi Gyermekruha Üzem kollektívájának és a többieknek az obeliszkjeit. Ezek mellé helyezze el a mi korunk a maga jeleit. A kései látogató számára a leghasznosabb a pontos információ lenne.
A Fiumei úti parcellával kapcsolatban tehát sokkal kevésbé érzékelek botrányt, mint ahogyan a szenvedélyes visszhangokból kiolvastam. Az 1989-es rendszerváltás után nem történt semmi jóvátehetetlen, elfogadhatatlan. Az Orbán–Putyin-találkozó diplomáciai botrányt kavart a parcella körül, de ez a politikusok felelőssége.
Egészen más a helyzet egy évtizedek óta mindmáig fennálló, valódi botránnyal kapcsolatban: az új köztemető 301-es parcellája mellett lévő 298-as parcella botrányáról van szó. Aki ma kimegy oda, Nemzeti Pantheon feliratú székely kaput talál és a Szabadságharcosokért Közalapítvány szövegét, amely szerint abban a parcellában az 1945 után kiépült szovjetbérenc kommunista rezsim áldozatai, a nemzeti ellenállás mártírjai nyugszanak. Így is lehet hazudni: az állítás ugyanis kis részben igaz. A valóságban a parcella 1945 és 1952 között börtönparcella volt, a börtönben meghalt és a kivégzett személyek lettek hátulról előrehaladva sorban oda temetve. A hátsó sorokba ennek megfelelően távolról sem „nemzeti ellenállók”, hanem 1944–1945-ig elkövetett bűneikért lakoló háborús és emberiségellenes bűnösök kerültek. Ennek a ténynek azonban nyomát nem látni, és a hivatalos kegyeleti főfelelősök, akik a virtuális és valóságos Nemzeti Sírkert létrehozásáért és gondozásáért felelősök, a 298-as parcellánál minden újabb kihelyezett „tájékoztató” felirattal (a legutóbbi egy díszes zászlórúd felállítása) csak növelik a botrányt. Hazudnak a valóság kitartó és következetes elhallgatásával.
Félreértés ne essék: az, amit Boross Péterék abban a parcellában eddig műveltek és művelnek, szintén közös történelmünk megőrzendő szelete. Nem eltávolítani kellene alkotásaikat, hanem az általuk odahelyeztetett táblák mellett elhelyezni a feliratot, amelyből bárki láthatja, hogy azért a szövegért ők a felelősök. A parcella fő helyén pedig végre a valóságot pontosan és korrekt módon leíró információt kellene kihelyezni.
A szerző publicista
*
A Fórum oldalon megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját. A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a meg nem rendelt kéziratokat rövidítve és szerkesztve közölje a lap nyomtatott vagy online változatában.
