Vannak ilyen kegyelmi pillanatok. Amikor a „politikába” – praktikusan: a hatalom cinizmusába – belefáradt polgár egyszer csak lerázza magáról a fásultságot, és cselekedni kezd.
Egy emberöltőn belül ilyen időszak volt a rendszerváltás, de kicsiben ilyen nemrég a Hallgatói Hálózat akciózása vagy a tervezett netadó elleni elementáris tiltakozás is. Nem kell ehhez más, csak hogy hiteles legyen az, aki maga mellé szólít, és hiteles legyen a mondandó, amellyel figyelmet kér.
Ez a hitelesség például Sándor Mária titka, és ennek köszönhető, hogy a miskolci Herman Ottó Gimnázium pedagógusai egy pillanat alatt maguk mellé állították a magyar iskolákat. Megoldották azt, amire évek óta sem a szakszervezetek, sem a pártok nem voltak képesek: rávettek egy megfélemlített értelmiségi réteget, hogy egyenesítse ki a gerincét, és egyúttal felszabadították a magyar oktatásügy hagyományosan alattvalónak tekintett rétegét, a diákságot is.
