Minőségi enyhítés

Gondoltam, most se szólok.

Abból baj nem lehet.

Ugyan meddig élsz vissza, Catilina, még a türelmünkkel? Mert én még csak türelmes volnák, kérem, de mások ellenben? Éppen most, amikor milliókat fenyeget a lecsúszás veszélye. Mint arra a Chernel István Sí és Turisztikai Klaszter szakemberei is rámutattak az A síturizmus alapja az együttműködés című vitaanyagban, amelyben síszakmai szervezetek javasolják a sípálya-életpályamodell bevezetését és az államilag támogatott jojós liftet.

Véletlen? Aligha.

Nem tudom, van-e éppen szabadlábon külkervonalon, vagy ha éppen ráér két értéksemleges seftelés között a letelepedési államkötvényekkel, ránézni az angolai gyémántpiacra, mert az Andy éppen eszközvásárlási programban van, mennyiségi enyhítés, ahogy a zsargon mondja. Andy jó kedélyű, pocakos, szivarozó dollárpapa alakjára tekintve, összefüggésében kvázi meg szögezzük le, hogy nagyon jó látni azért egy nagyjából magyart, akinek itt, a véráztatta satöbbi talpalatnyi földön is maradéktalanul sikerült az élet, aki mert és nyert minden tekintetben, és vice versa.

Talán még a Dirk Gerkens volt ilyen, de ő is elmegy éppen. Tarsoly és/vagy Hende Csabát most inkább nem számítom.