Miniszterelnök úr, bújjon elő!
Hol van Orbán Viktor miniszterelnök, miért nem áll ki az ország elé?! Miért bujkál? Máskor lehengerlő határozottsággal kommunikálja az akaratát. És hol van Matolcsy György nemzetgazdasági miniszter, aki minden józan ész ellenére kitart a mindenki által kritizált gazdaságpolitikai őrülete mellett, aki szerint a világ globálisan hülye és spekuláns, aki az ország háború utáni legnagyobb újjáépítéséről beszél, s egyszerűen el sem tudja képzelni, hogy esetleg ő téved? Mire várnak még?
Attól, hogy úgy tesznek, mint egy gyerek, befogják a szemüket, és ami nem látszik, az nincs, bizony nagyon is van.
Uraim, nézzenek végre az emberek szemébe, és ismerjék el: 18 hónap alatt sikerült elérniük azt, amit az előző kormányoknak a legmélyebb gazdasági válság idején sem, Magyarországot bóvli kategóriába vezették, a világ egyik legnagyobb hitelminősítő intézete, a Moody’s befektetésre nem ajánl bennünket, s a Standard & Poor’s is csak azért adott negyedévet a hasonló lépése előtt, mert bízik abban, hogy Magyarország megállapodást köt az IMF-fel és az Európai Unióval.
És Önök miben bíznak?
Az államadósság elleni háborút elveszítették, a GDP-arányos adósság 82 százalék, ott áll, ahol akkor volt, amikor átvették az ország irányítását. És nem 74 százalékon, ahogyan a nemzetgazdasági tárca kommunikálja, ahogyan mondják, 2010-es árfolyamon. Vegyék észre, hogy 2011. november van, és az euró/forint árfolyama 316 forint felett van. Ezen az áron, és nem a 2010-esen törleszti az ország az adósságait.
A 2012-es költségvetésről már most látszik, hogy tarthatatlan, a bevételeket túltervezték, a gazdasági növekedés mértékét túlzottan optimistán mérik. A realitás nem 1,5 százalékos GDP-javulás, hanem stagnálás, s a legrosszabb prognózisok szerint akár kétszázalékos romlás.
Ha abban reménykednek, hogy majd tömködik a lyukakat az adóbevételekből, megint csalódni fognak. Ellehetetlenítik az evát, visszakényszerítik a vállalkozókat a normál adórendszerbe, ami ugyan Önök szerint több tízmilliárd forint plusz pénzt jelent, valójában inkább vállalkozások felszámolását hozza magával, illetve újra beindítja a számlagyárakat. Kivezették az adójóváírást, nyernek vele 116 milliárd forintot, amiből 100-at azonnal vissza kell adni bérkompenzációként. A világon a legmagasabb szintre, 27 százalékra emelik az áfát, ezzel visszafogják az amúgy is haldokló fogyasztást, s növelik az inflációt.
A külföldi befektetésektől és tőkétől sem várhatnak megváltást, a Mercedes és az Audi beruházásain kívül nem tudnak felmutatni semmi komoly fejlesztést, ráadásul egyelőre a remélt kínai pénz sem ömlik az országba. Nem vagyunk az Amerikai Egyesült Államok, amely államadósságának 30 százalékát Kína finanszírozza.
De nem mondtam semmi újat, hiszen hónapok óta ezt szajkózzák a hazai és a nemzetközi szakértők, meg azt, hogy egy olyan országot, amely lábbal tiporja a földbe a magántulajdont, a piac nem szívesen finanszíroz.
Ehhez képest, Miniszterelnök úr, Ön még tegnap is azt mondta a Magyar Állandó Értekezleten, hogy bár tombol az európai válság, Magyarországon ennek ellenére, vért verítékezve sikert siker követ. Melyik Magyarországra gondol? A valódira vagy a virtuálisra?
A virtuálisban ugyanis nem emelkedik a nyugdíjasok rezsiköltsége, a valódiban éppen most jelentették be, mennyivel drágulnak a fővárosban a víz-és csatornadíjak. Az Ön világában becsülete van a munkának, a mienkben többet dolgozunk, kevesebb pénzért és kiszolgáltatottabban, mint eddig bármikor. Ön szerint egy söralátéten elfér az adóbevallás, szerintünk lassan egy boroshordó is kicsi hozzá.
Miniszterelnök úr, bújjon elő, nézzen az emberek szemébe! Ne közgazdászokkal konzultáljon, akik nem merik Önt kritizálni. Vegye maga mellé a Magyar Nemzeti Bank elnökét, és kezdjék el nyugtatni a piacokat, és legfőképpen az embereket, akik sajnos csak a valóságot látják, az Ön virtuális Magyarországáról legfeljebb szóban hallottak.
