Most már papírunk van róla: Balog Zoltán bizonyos esetekben támogatja a faji alapú elkülönítést, és azt is leírhatom, hogy törvényt is azért módosított, mivel ki akarta kerülni az oktatási szegregáció általános tilalmát.
A bíróság ugyanis – egyelőre – első fokon elutasította a miniszter helyreigazítási kérelmét, amit egy jegyzetem miatt nyújtott be. Balog Zoltán nem először citál bíróság elé. Időt, energiát és pénzt nem kímélve perel – nemegyszer a minisztérium mögé bújva –, szinte mindig a személyével és döntéseivel kapcsolatos állításokkal összefüggésben. Úgy értem, az időmet, energiámat és a pénzemet nem kímélve perel, mert neki az semmibe nem kerül, azon túl, hogy kiadja a feladatot, és a végén én pedig kifizetem a számlát. Ha elvesztem a pert, közvetlenül, ha nem, akkor közvetve, mint adófizető.
Ez is egy formája a sajtóra gyakorolt nyomásnak: az adómból élő közszolga közpénzen fenyeget, mert leírom a véleményem, és ő megsértődik. Ahol a lap nem áll az újságíró mögött, nem biztos, hogy megjelenik az a cikk, ami a minisztert zavarja. És akkor el is érte, amit akart. Eközben a főnöke felvonul Párizsban a sajtószabadság védelmében rendezett menet élén. Ha a sajtószabadságba akár az istenek gúnyolása is belefér, márpedig belefér, akkor bele kell férnie annak is, hogy politikusokat bírálunk anélkül, hogy első reflexből bíróságra rohannának, tehát cenzúrázni akarnának véleményt.
