galéria megtekintése

Minek nevezzelek?

3 komment


Horváth Gábor

Az elefántnak nem attól van nagy füle, hogy a Népszabadság azt írta róla. Ha a propagandaminisztérium holnap utasításba adja, hogy mindenki nevezze azt a fület kicsinek, az elefántnak akkor is nagy füle lenne, legfeljebb a kiselefántnak kisebb, mint az apjának, de azért neki is eléggé nagy. A politikai minősítéssel némileg más a helyzet, mert az ízlés kérdése is. De nem teljesen az.

Az MTI-nél, mint a 444.hu megírta, megváltozott a francia Nemzeti Front megítélése, három napja már nem nevezik szélsőjobboldalinak, csupán jobboldalinak. Valóban, ha a magyar kormányfő következetesen jobbközépnek minősítheti saját politikáját, a Le Penek családi biznisze sem tűnik olyan fene szélsőségesnek. Abban az értelemben végképp nem, hogy az antiszemitizmusa miatt még általa is szélsőségesnek tartott Jobbikkal nem hajlandó szövetkezni. Azzal a Jobbikkal nem állnak szóba, amelytől Orbán már rég lenyúlta céljai és módszerei jelentős részét, az idegengyűlölettől a kerítésépítésen át az Európa-ellenességig, sőt az antiliberalizmusig.

Érdekes lesz megfigyelni, hogy a lelkes antiszemita Hóman Bálint 15 millió állami forinttal megtámogatott székesfehérvári szobrának felállítása után hogyan alakul majd a Nemzeti Front és a Fidesz most még reményteli viszonya. Mit ír majd az immár nem nemzeti, csak állami hírügynökség, ha Marine Le Pen (aki annak antiszemitizmusa miatt még saját apját is kizárta az általa alapított pártból) netán nem ért majd egyet a magyar kormány döntésével?

 

A politikusok, pártok vagy államok eposzi jelzővel való emlegetése („kommunista diktatúra" Észak-Korea, „jobbközép" CDU–CSU, „demagóg populista" Orbán Viktor) eleve orientálja a hír fogyasztóját, különösebb magyarázat nélkül elhelyezi a palettán a közlés szereplőjét. Ez persze feltételezi, hogy a sajtóorgánum és közönsége egy nyelvet használ. Például az Economist és olvasói, akiknek nem kell túlmagyarázni, miért teszik e heti címlapjukra az egyaránt az emberek félelmére játszó Donald Trumpot, ­Marine Le Pent és Orbánt.

Szélsőségesnek általában azt a pártot vagy mozgalmat tartjuk, amelyik a demokrácia keretein kívül, radikális, akár erőszakos eszközökkel szeretné elérni céljait. Sokan az olyan pártot is szélsőségesnek tekintik, amelyik demokratikus választásokkal hatalomra jutva visszaél a helyzettel, és módszeresen megsemmisíti azokat a demokratikus eszközöket, amelyekkel az ellenzék felvehetné vele a küzdelmet. Ha valaki ebben a leírásban a Fideszre ismer, az nem a véletlen, és még csak nem is a szerző műve. Az elefántnak nagy füle van.

Hívhatja az MTI a francia Nemzeti Frontot jobboldalinak, attól az még marad ami:

a liberális demokrácia esküdt ellensége.

Érthető, hogy a hasonló nézeteket valló magyarországi körök drukkolnak nekik és abban bíznak, hogy ők képviselik a jövőt. Mások meg úgy vélik, hogy ők a múltat képviselik, amelyről már tudjuk, hová vezetett. Az abszurdumig feszítve: Szálasiról csak nem lesz képük azt írni, hogy jobboldali volt!

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.