Soha annyi lelombozott gyereket nem láttam még a városban, mint tavasszal, a középiskolai felvételi szombatján. Kétségbeesetten telefonált, SMS-ezett mindahány, és halálra váltan panaszolta, milyen nehéz volt a matekvizsga. Hogy nem tévedtek, azt jól mutatják az Oktatási Hivatal most nyilvánosságra került statisztikái: ennyire gyenge eredményt korábban sosem produkáltak a felvételizők.
Amire lehet azt mondani, hogy nesze neked, Hoffmann Rózsa, beérett a reform gyümölcse, már csak le kell szakítani. Hiszen akik most jelentkeztek hat- vagy nyolcosztályos középiskolába, azok mindvégig a Fidesz szája íze szerint működtetett iskolában készültek fel a megméretésre, és akik nyolcadikosként vizsgáztak, azoknak is csak az első két tanévéért felelős az ezerszer elátkozott liberális oktatáspolitika. A dolog azonban nem ennyire egyszerű – vagy ha igen, azt majd csak a PISA-eredmények mutatják ki –, hiszen ez a vizsga nem valami objektív standard szerint folyik. Nem a megszerzett készségeket, a kiművelt képességeket vizsgálják, nem arra kíváncsiak, mennyire tanult meg tanulni az ifjú jelölt, mennyire nyitott a magasabb műveltségre. Hanem csak vizsgáztatnak, ahogy az már száz éve is szokás volt Magyarországon: furmányos kérdésekkel azt kutatják, mit nem tud a nebuló.
Tekintve, hogy gyalázatos pontszámokkal ugyan, de így is felállt a sorrend, a világ rendje nem változott: az elitiskolák és az elitdiákok idén is egymásra leltek, és a gyenge teljesítményt nyújtók is betaláltak a nem annyira jó intézményekbe. Beszédes adat, hogy a diákok 95 százalékát végül az általa megjelölt három iskola valamelyikébe vették fel, és a második körben huszonötszörös volt a helybőség. Magyarán, mindenféle vizsga nélkül is be lehetett volna iskolázni mindenkit. Igaz, akkor a tanintézmények nehezebb helyzetben lettek volna: több kínnal tudták volna kimazsolázni a könnyen tanítható gyerekeket a macerásabbak közül.
