galéria megtekintése

Mindenki másét csinálja

8 komment


Lakner Zoltán

Éktelen kiabálásra kapta fel a fejét Z. az iroda előterében várakozva. Nem értette pontosan, de mintha valami olyasmi hangzott volna el, hogy „Ezt nem hozhatod le!". Néhány másodperc volt az egész, nem zaklatta fel a golfpálya főépületének nyugalmát.

Mikor Z. bemehetett, Géza szívélyesen fogadta, mint mindig. A szokástól eltérően azonban ezúttal néhány mondatot szólt sokrétű üzleti érdekeltségeiről, majd ezzel összefüggésben kibökte, arra gondolt, Z. legyen a megújuló Harsona szerkesztőbizottságának elnöke. Z. próbált udvarias lenni, ám túlságosan lelkesnek sem akart mutatkozni, különösen, hogy nem is volt az. Lényegtelen dolgokat kérdezett a betűtípusokról, meg a szerkesztői mosdó csempéjének színéről. Géza hangos nevetés kíséretében szakította félbe a terelést: – Megnyugtatlak, a tulajdonos részéről beleszólás nincs, de pénz az lesz!
Z. ebből megtudta, amire kíváncsi volt, hogy pontosan a fordítottjára számíthatna.

Hazafelé találkozott Evelinnel, aki elmesélte a legújabb városi legendát, miszerint ők ketten, Evelin és Z. lesznek az egykor a Szocialista Demokrácia nevet viselő, de az eggyel ezelőtti rendszerváltás óta Új Demokrácia néven megjelenő lap főszerkesztői. Nem tűnt teljes őrültségnek, Z. mégis ismét a terelést választotta: – Ne haragudj, nem osztozom – közölte, majd Evelin csodálkozására hozzátette: – Múlt héten egyedül nekem ajánlották fel ugyanezt.

 

Ezen jót nevettek, holott igaz volt.

Mielőtt Evelin elköszönt volna, eszébe jutott, hogy régi családi ismerősük, Margaréta, a celebritásnak számító lakberendező szívesen találkozna Z.-vel, akit rokonszenvesnek talál. Bár Z. nem volt a művészi asszony munkáinak feltétlen híve, szívesen ráállt a találkozásra. Az ember sose tudhatja, mire lehet jó egy beszélgetés.
A gyors szervezéssel egyeztetett időpontban Margaréta a szalonjában fogadta Z.-t, és nem sokat vacakolt azzal, hogy kibökje, mi áll iránta való érdeklődése hátterében. – Lesz egy intézeted – jelentette ki. Z. késztetést érzett, hogy hátraforduljon, hátha van még valaki a szobában. Margaréta azonban sietve egyértelművé tette, miről van szó: – Három szenvedélyem van. A lakberendezés, ez az, amiről mindenki ismer – azzal körbemutatott kétségtelenül eklektikus szalonján. – A második – ez már kevésbé köztudott – a kertépítés. Később majd erről is meg­győződhetsz.

Z. fixírozni kezdte az összehajoló könnyező pálmák között rejtőző kijáratot.

–  A harmadik, legtitkosabb szenvedélyem, a politika. Kiterjedt kapcsolatokat mozgósítok egy új szellemi központ létrehozása érdekében, aminek te leszel a vezetője. Megfelelő embert a megfelelő helyre.
Vajon ez az ajánlattevőre szintén vonatkozik? – merült fel a kérdés Z.-ben, akivel egy ideje gyorsuló tempóban forgott a világ.

Napokkal később Z. megemlítette a felkérések terén elért sikereit Fridának, az építészmérnökből lett borásznak. A folyton politizáló Frida fanyar mosollyal hozta elő Z.-vel kapcsolatos tételmondatát, amit négyszemközt korábban is hangoztatott: – Ha rendesen elolvasnák, amiket írsz, nem szeretnének ennyire.

Z. hiúságát legyezgette ez a gondolatai feneketlen mélységére utaló megállapítás, ám most nem elégedhetett meg ennyivel. – Rendben, és akkor mit kellene tennem? – szegezte a kérdést a tipródásán leplezetlenül szórakozó Fridának, aki rögvest megadta választ: – Használd végre a bölcsészdiplomád, és nyiss egy kávézót!

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.