Hasznos persze, ha a kíváncsi ember érdeklődése kiegészül, ismeretei pontosabbak lesznek, azt hiszem azonban, hogy ezek a helyreigazítások nem sokat nyomnak a latban. Közéletünk annyira túlterhelt a csúsztatásoktól és az elfogultságtól, hogy egy-egy hatásos, ám hamis szónoki fordulat meg se kottyan neki. Különben is, mostanság már az egésszel nincs az ember kibékülve (az igazság kedvéért rontsunk poént: már aki).
És tényleg úgy áll, hogy miniszterelnöke magára vonatkoztatva úgy viselkedik, mint aki mindent megtehet
Ráadásul miniszterelnökünk egyre inkább azt teszi, amit mond – hiába serénykedik szövegeinek utólagos értelmezésével, cizellálásával egy egész politikai hadtáp.
Elképzelhető, hogy beszédírói lazán bánnak az idézetekkel, hivatkozásokkal, tendenciózusan rakosgatják egymás mellé a számokat, de Orbán Viktor mindezektől függetlenül kitartóan és tudatosan építi fel azt a világot, amellyel verbálisan időről időre meglep minket. Jó volna persze, ha egyszer maga a miniszterelnök adna számot utólagosan arról, hogy mi alatt mit ért, de valószínűleg igaza van, hogy nem teszi: nincs mit félreérteni rajta.
Egyik ismerősöm Orbán beszédéből azonban mást ragadott ki, mint legtöbben, s számára ez volt figyelmeztető. Minden megtörténhet! – szögezte le előadása végén a miniszterelnök. Hoz is számtalan aktuális példát, mint ahogy erre mindig is lehetett – hiszen a jövő kiszámíthatatlan. Szerinte ez bennünk ne félelmet, bizonytalanságot keltsen, hanem bátorságot, s lássuk benne az esélyt, a lehetőséget.
Csakhogy a nagy ívű teóriát a kisember azonnal aprópénzre váltja, sorsába ülteti, és a kitétel távlatait szűk fantáziával értelmezni kezdi, hiszen mást sem tapasztalt, mint azt, hogy vele és környezetével valóban minden megtörténhet! És tényleg úgy áll, hogy miniszterelnöke magára vonatkoztatva úgy viselkedik, mint aki mindent megtehet. Nem veszi ki jól magát, ha egy miniszterelnök azt mondja, hogy minden megtörténhet, mert ezzel biankó felhatalmazást is ad magának, a világra foghatja váratlan reakcióinak, önhatalmú döntéseinek egész sorát, azaz e mondattal fölhatalmazva érezheti magát bármikor bármire.
Ez is egy újabb belemagyarázás?
Gondolta a fene! – morogta állítólag bajsza alatt Arany János hallgatván az Akadémián a tiszteletére tartott egyik felszólalást. A legújabb kutatások azonban kiderítették, a költő ilyet nem mondhatott: mentalitására, álláspontjára éppen az ellenkezője igaz, hiszen a „műszerkezetre figyelő tárgykritika” műfaját művelte legszívesebben, mintegy poétikai képzésben részesítve az alkotót is, az olvasót is. Szóval, minden megtörténhet.
