galéria megtekintése

Minden látható

Az írás a Népszabadság
2015. 02. 18. számában
jelent meg.


Tamás Ervin
Népszabadság

Versenyképesek vagyunk. És a transzparenciával sincs gond. Mint annyi más, nálunk a verseny is speciális, nem beszélve az átláthatóságról. De mindkettő létezik, igaz, kissé más szabályok szerint.

A versenyt például nem rendeljük alá annyira a piac törvényeinek, mint egyes értelmezések teszik, hanem a beszállítói vetélkedés a kegyekért folyik, de azokért nagyon. A vagyonosok meghatározó köre mindig is igyekszik jóban lenni a hatalommal, ráérezni, illetve hatni arra a gazdasági klímára, amelyet az adott kormányzat preferál. A jó politika, ameddig hitvallásába belefér, megpróbál együttműködni a gazdaság meghatározó szereplőivel.

Egyrészt, hogy kedvükre tegyen, másrészt, hogy ráébressze őket arra a társadalmi felelősségvállalásra, amely lent és fent némi kohéziót teremthet a politika által felvállalt célok elérésében. Tökéletes viszonyok csak a laboratóriumokban léteznek, a vállalkozók is igyekeznek befolyási övezetüket tágítani, repertoárjukon tartva a műsoron kívüli szívességeket, amelyek messze nem elvszerűek, súrolják vagy éppen mélyen belenyúlnak a korrupció tartományába. Ezekből tetemes hasznok és botrányok származnak. Van, hogy mindkettő egyszerre.

 

Idehaza mintha az arányok billentek volna fel, ahogy az állam növekszik, a verseny egyre kevésbé az áron, a nívón s egyéb feltételek teljesítésén múlik, szinte kizárólag az összeköttetés súlya dönt, amelyet befolyásolnak a politikai kapcsolatok, az anyagi és egyéb érdekek. A protezsáltak piacán alakul ki árfolyam, amelynek nem sok köze van a közgazdasági értelemben vett klasszikus versenyhez. Az úgynevezett közbeszerzési eljárások mindig is tartalmaztak srégségeket, a kivételezésekről, a rejtélyes visszaosztásokról számtalan történetet raktároznak az érintettek. Kibogozhatatlan szálak, homályba vesző kompetenciák dzsungelében tévelygett mindenki, ám ez a zavaros helyzet kitisztult, áttetszővé, követhetővé vált a mechanizmus.

Simicska Lajos vállalatbirodalma eleddig úgy tarolt, ahogy senki. Évről évre grafikonok oszlopai mutatták, hogy a különböző profilú cégei hány közbeszerzést nyertek el, illetve mennyi közbeszerzésen kívüli eljárás döntnökei gondolták úgy, hogy jobb, ha valamely érdekeltsége lesz a győztes. Nyilván az ő ajánlatuk volt akkor a legjobb. Nos, elég volt néhány hét, hogy ez az évről évre fantasztikus osztalékokat regisztráló cégbirodalom veszteni kezdjen.

Naponta érkeznek a hírek, hogy hiába pályázott, hiába volt az indulók között, más lett a befutó. Miközben Simicska kereskedelmi rádiója már a lottóhúzás közvetítésétől is elesik, száműzik a köztévéből, addig konkurens vállalkozók hihetetlen elánnal egyesülnek, ki- és bevásárolnak, tulajdonost váltanak. Itt nincs transzparencia? Hiszen a szemünk előtt zajlik minden. Gazdasági miniszterünknek is épp most jutott eszébe, hogy de jó lenne, ha a Közgép mellett mások is fel tudnának nőni magyar cégként az építőiparban.

Jelentem, nőnek.

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.