Dobhatom a kukába a nemzeti konzultációs kérdőívet. Volna ugyan még idő július elsejéig feladni, de mindegy, mi a véleményem, a kormány már döntött. Nagy ívben tesz a nemzeti konzultációra. A konzultáció kellős közepén döntöttek: felhúzzák a vasfüggönyt a déli határra uszkve 20-25 milliárdból. Nincs idő lacafacázni, jönnek, csak jönnek a gazdasági bevándorlók.
Meg a haveroknak is kell a munka. 175 kilométernyi, négy méter magas minőségi kerítés, fél kilométerenként kisebb-nagyobb kapukkal, felül pedig pár száz kilométernyi szögesdrót fonattal. Meg utak is kellenek. Most azért, hogy a kerítésépítők felvonulhassanak, később azért, hogy a határrendészeknek legyen hol üldözni azokat, akik mégiscsak átjutnak a kerítésen. Jó üzlet a vasfüggöny. És ha beválik, márpedig be fog, akkor építhetünk majd egyet a horvát, aztán a román határra, és még azon túl is.
Az viszont még mindig nem világos, hogy miért a kapkodás. Miért nem lehetett megvárni a nemzeti konzultáció végét, hogy a hitetlenkedők számára is nyilvánvalóvá váljon: a valamivel több, mint nyolcmillió választásra jogosult magyar polgárból 16 millióan támogatják (merthogy mindenki leadta a maga két anonim voksát, egyet papíron, egyet az interneten, sőt ott álnéven többet is, úgyse ellenőrzi senki) a korábbinál határozottabb fellépést a menekültáradat megfékezése érdekében?
De miért mindössze egy hetet adtak a belügyminiszternek, hogy találja ki, hogyan építi meg a vasfüggönyt, majd másfél hónapot a gazdasági miniszternek az építkezés költségeinek előteremtésére? Ha nem az üzleti lobbik sürgették a döntést, csakis a hiúság állhat a háttérben. Merthogy Orbán Viktornak hétfőn komoly kihívója akadt a „kinek van jobban tele a puttonya Brüsszel töketlenkedéseivel” versenyben.
