galéria megtekintése

Miért nem szavazok

Az írás a Népszabadság
2014. 05. 22. számában
jelent meg.


Ónody-Molnár Dóra
Népszabadság

Aki nem szavaz, nem demokrata. Ez a mondás. Most, először életemben, mégsem fogok élni a választójogommal. Már a parlamenti választásnál is közel álltam ehhez, de az utolsó pillanatban visszatántorodtam. Mégiscsak volt az egésznek tétje, nem beszélve a felgyülemlett indulatról, amit a szavazatommal próbáltam demonstrálni. Ma már az indulat is hiányzik. Tét sincs. Európa érdekel, de Európa helyett csak másodszorra lefőzött belpolitikai pozícióharcot kapunk. Az meg nem érdekel. Mikor fejezzem ki a tiltakozásomat a távolmaradással, ha nem most?

Utoljára a 2008-as népszavazáson azonosultam maradéktalanul a szavazatommal. Igent mondtam a vizitdíjra és a tandíjra, nem kellett taktikáznom, kompromisszumot kötnöm, kisebbik rosszat mérlegelnem. Azóta viszont egyre bonyolultabb és ingatagabb erkölcsi érveléssel tudtam csak megindokolni a részvételt. Most is szavazhatnék a kisebbik nagyon rosszra. De nem fogok. Elegem van. Valószínűleg ennek a választásnak lesznek következményei az ellenzéki oldalon. Mert az áprilisinak nem voltak. És én azt szeretném, hogy legyenek is – éppen ezért nem megyek el. Nem szavazok az exkormányváltókra, és nem szavazok az LMP-re sem.

A nem leadott szavazatom, remélem, hatni fog, ha már a múltkor kikönyörgött szavazatomat félreértelmezték. Az áprilisi kudarcra adott válaszaik ugyanis nyilvánvalóvá tették az alkalmatlanságukat arra, hogy a keletre nyitó, autokrata, piacellenes kormányzat rendszerszintű ellenzéke legyenek. Az örökös „menjünk szavazni a kisebb rosszra”-elv megerősítette a kontraszelekciót, ami a mai ellenzéket állította elő. Nem kell jobban csinálnunk, nem kell alkalmasabb jelölteket találnunk, úgyis ránk szavaznak.

 

Hát nem. Meg aztán kire? Több Európát szeretnék, nem kevesebbet. Ha millió egyéb ok nem lenne, az orosz terjeszkedést támogató, az unió zászlaját égető Jobbik emiatt máris kiesik. Ahogy a Fidesz is. Áprilisban naponta öt olyan beruházást adtak át, amelyet az unió finanszírozott. Mégis folyik a szabadságharc, a „jön a zsozsó, ezért érdekből egyelőre megéri bent maradunk” elvtelensége, a tiszteletet a magyaroknak ízléstelen nacionalizmusa.

Az LMP az Európához való viszonyban is azt szeretné, ha nem hasonlítana egyik oldalhoz se, de ha muszáj választani, akkor inkább a balosokhoz nem szeretne hasonlítani, így találta meg az eurokritikusság fogalmát, ami azt jelenti, hogy igen, de nem. Szemben a Fidesz nem, de igenjével. Kiállni Európa mellett ők sem akarnak.

Gyurcsány és Bajnai szavakban kifejezetten Európa-párti. Olyannyira, hogy a lista éléről kampányolnak, miközben kimenni nem akarnak. Mit üzen ez? Azt, hogy Európa annyira mégsem fontos. A belpolitikai pozíció fontosabb. Visszaélnek a választás elvével. Nem csinálnak titkot belőle, nincs átverés, mégis olyan kispályás az egész. Felőlem harcolhatnak itthon, de ebből most inkább kimaradnék.

Végül ott vannak a szocik. Szanyi Tibor a lista éléről tényleg kimenne. Kár, hogy rendszeresen ostorozta a lapot, amelynél dolgozom, s amely nem úgy viselkedik, ahogy ő elvárja. Lehet, hogy elfogult vagyok, de nekem ez annyira nem jött be. Az antikapitalizmusa sem. Hát, ennyi. Üzenek a pártoknak: tiszteletet a szavazóknak. A többit meglátjuk ősszel, az önkormányzatin.

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.