Nézőpontok
A csoportunkból Izland és Portugália továbbjutott, csak mi estünk ki a legjobb 16 között. Csakhogy velünk együtt búcsúzott Spanyolország és Anglia. Csalódás a magyar szereplés vagy hősi eposz? – jó volna félúton megállni. Öröm, meglepetés, jó teljesítmény: ennyi. Ne találgassunk, hogy mi lett volna, ha mi kerülünk össze Angliával. De azon se élcelődjünk, hogy ilyen „olcsó", azaz kevés pénzből előállított válogatott, mint az izlandi, az Eb-k történetében még nem jutott a legjobb nyolc közé. Legyünk büszkék futballistáinkra, végre csapat benyomását keltették, de kerüljük az eposzi jelzőkben való tobzódást. A dicsőítés túllicitálása visszaüthet, mértéktévesztés a Múzeumok Éjszakáján képtárban kiállítani Király Gábor kesztyűit és mackónadrágját, nem kell Dzsudzsák Balázsnak díj a Szabolcs megyei közgyűléstől. Jó, ha a teljesítmény és az ünneplés arányban áll egymással, de erről már lekéstünk. Az izlandi válogatottat ennek függvényében a lakosság egynegyede, mintegy 70-75 ezer ember fogja várni a repülőtéren. A játékosokat konflisok viszik majd Reykjavík főterére, s a lovakat szurkolók fogják ki a kocsik elől. A svéd edző a főváros díszpolgára lesz, s a természeti szépségekkel bőven megáldott szigetországban vulkánt neveznek el a győztes gól szerzőjéről, gejzíreket a többiekről. Azaz náluk az éjjel tényleg nehezen fog véget érni...
