A szerző író

Bizony, Horváth úr, volt idő, amikor az SZDSZ-Fideszre mondtam, hogy mi. Most azt mondom: mi, baloldaliak, az MSZP és az SZDSZ. Most jövök egy öreg cipésztől, ő is azt mondta a baloldalról: mi. Így beszélnek ma a klubokban a hozzászólók, olykor nem is tudjuk, ki melyik pártnak a szimpatizánsa. Ugyanezt mondjuk néhányan, írók és nem írók, kőfaragók és balett-táncosok. Hogy igazunk van-e vagy sem, eldöntik az illetékesek a parlamentben, aztán hogy jól döntöttek-e, majd eldöntjük mi a szavazófülkékben. Veszteni nem kötelező. Mi azért szavazunk valamelyik baloldali pártra, mert azt szeretnénk, ha győzne. Hisszük, hogy győzhetünk, hiszen ötből háromszor győztünk. Lehet, hogy Gyurcsány pártja épp azért, mert - mint ön írja - felelőtlenül költekezett. Mégis örültem, mikor Gyurcsány Ferenc egyik héten a nyugdíjat emelte, a másikon babakötvényről beszélt, egyszer a kismamákról, egyszer a cigányokról. Mintha taxatíve felsorolta volna, kinek van szüksége segítségre.

Sokan kicsit fellélegeztünk. Hátha mégis telik. Kiderült, hogy nem, de nem tudok haragudni érte. Valakiknél nem kapcsolták ki a villanyt. Valakiknek nem kellett télikabátban aludniuk. Valakik megint írhattak, megjelenhettek a nyilvánosság előtt.

Gyurcsány Ferenc a háta mögött álló MSZP-frakcióval együtt hajlandó elfogadni minden bevételnövelő, kiadáscsökkentő javaslatot, ha az társadalmilag megvalósíthatónak látszik. A baloldali szavazók pedig leginkább ezt várják a baloldaltól. Társadalmi békét. Nekem-nekünk Gyurcsány Ferenc nem bukott politikus. Nem tartom pálfordulásnak, ha valaki belátja és kijavítja hibáját. Mi arra az MSZP-re szavazunk, amely be akarja szedni az adót arra a célra, hogy nekünk jobb legyen. De szavazhatnak rá a vállalkozók is, hiszen adójuk csökkenni fog. Ez meg nekik lesz jó. Hogy mi módon? Segítsen az SZDSZ. Igenis, az az SZDSZ, amely csak az MSZP-től várhatja, hogy programjának egyes részei megvalósuljanak. Egyezzenek ki azzal az MSZP-vel, amelynek szavazói átszavaztak az SZDSZ-re, hogy bejusson a parlamentbe.

Hogy az MSZP-nek érdeke volt, különben nem lett volna többsége? Horváth úr írja, hogy egy párt részéről jogos, ha a saját érdekeit védi. Ha a kormány 2010-ig marad, az SZDSZ bejut a parlamentbe. De sose bocsátják meg neki, ha most átáll a Fidesz oldalára. Egy-két ciklus után el is felejtik a választók, hogy volt ilyen párt. Ezt mi nem akarjuk. Mi ezzel a veszekedő koalícióval akarunk választást nyerni. Hogy továbbra is így vitatkozhassunk egymással a Népszabadság hasábjain. Hogy félelem nélkül beszéljem meg a cipészműhelyben, a fodrásznál, a klubban vagy az utcán, mit gondolok a világról. Hogy otthon legyünk a hazában.

Az az SZDSZ, amelynek alapító tagja voltam, a rendszerváltástól szabadságot várt, a vélemény, a sajtó, a vállalkozás szabadságát. Polgári jogokat cigányoknak, pirézeknek, nőknek és gyermekeknek, hívőknek és hitetleneknek, jobb- és baloldaliaknak. Hogy nem fogadom el a demokrácia váltógazdaságát? Elfogadom. Csak nem telik nekem még egyszer Orbán Viktorra. Tudja mit? Váltsák le őt! Nem telik Orbán Viktorra a nyugdíjasoknak, akiknek már nincs kidobni való négy, nyolc, akárhány évük. Ennek a kormánynak a bukása - most és itt - a demokrácia bukása. A jog és a jogtalanság, a béke és a háború váltógazdasága senkinek se jó. Ha majd lesz a közös emberi értékeket tisztelő jobboldali párt, nem fogom bánni olyan nagyon, hogy nem "mi", hanem "ők" nyerik meg a választást. Nem örülök az SZDSZ bukásának. Mi lesz a magyar parlamenttel, ha nem lesz ott az a párt, amelynek hivatása az emberi jogok védelme?