galéria megtekintése

Mi volt itt neoliberális?

Az írás a Népszabadság
2014. 12. 11. számában
jelent meg.

Horváth G. György
Népszabadság

Szeretném leszögezni: a szegényeknek, a kirekesztetteknek mindig igazuk van – az állapotuk tarthatatlan. Viszont éppen a helyzetükből következően gyakran nem képesek reálisan értékelni a helyzetet, könnyen azonosulnak rossz diagnózisokkal és a belőlük következő, gyors javulást ígérő, rossz terápiákkal.

Tanács István: Két Magyarország (november 29.) című írásának apropóján írom ezt. Ebben azt olvassuk, hogy az MDF erhardi szociális piacgazdaságot akart, de az SZDSZ thacheri–reagani neoliberális koncepciója győzött. Nos, a szociális piacgazdaság a tőke és a munka közötti megegyezésen, szociális hálón alapult – nálunk pedig 1990-ben nem volt sem tőkés, sem valóban szervezett munkavállaló. Ellenben a bankkonszolidáció, az ágazatpolitikai szempontokra nem tekintő pénzügyi felszámolás gyakorlata, a hazai piac- és iparvédelem szinte tökéletes és rapid leépítése, a vissza nem térítendő támogatások és adókedvezmények nyújtása a külföldi beruházásoknak – ez mind az MDF-kormány idején folyt. Miről beszélünk? Miféle erhardti modellről? A Reagan–Thacher-féle neoliberális (vagy neokonzervatív) vonal azt jelenti, hogy egy már létező piacgazdaságban építik le az állami kiadásokat, így a szociális transzfereket, nálunk viszont magát a piacgazdaságot kellett létrehozni, s erre az adósságok és a hazai tőke hiánya miatt csak a piacosítás maradt lehetőségként, miközben sokakkal együtt nekem is jobban tetszik a skandináv modell.

A neoliberalizmusnak róják fel azt is, hogy magára hagyta az elesetteket, a szegényeket. Én lennék az utolsó, aki levenné a különböző kormányokról a felelősséget azért, hogy mára négymillióan élnek a létminimum alatt, másfél milliónyian közülük súlyos szegénységben.

 

De az sem kétséges, hogy a helyzet kialakulásához két összetartozó objektív tényező járult hozzá. Az egyik az, amit Kuznetz és Williamson írt le: a piacgazdaság kialakulása eleve kiszélesíti a szakadékot a fejlett és kevésbé fejlett régiók között. A másik ok az, hogy az eladósodottság, a korábbi szovjet piac bedőlése felgyorsította azt a folyamatot, amelyben a nagyrészt betanított és segédmunkára alapozott iparágak összeomlottak, így a képzetlen munkavállalók tömegei, nagyrészt a fejletlenebb vidékekről bejárók szorultak ki a munkaerőpiacról.

Ferge Zsuzsától hallottam, hogy a rendszerváltáskor méltányosnak tűnő eszközöket alkalmaztak: munkanélküli-segély, korengedményes nyugdíj, szocpol, elnézett rokkantnyugdíj – csupa passzív eszközt. Aktívakat (átképzések, célzott támogatások stb.) alig. Ráadásul a válságkezelés a szociális transzferek értékét is elinflálta. Tény és való, hogy gazdasági válság kezelése esetén kevesebb forrás és figyelem jut a szociális feladatokra. De jellemző, hogy a Gyurcsány-kormány még a válság legsúlyosabb időszakában sem merte megszüntetni a 13. havi nyugdíjat – ami éppen azt bizonyítja, hogy a korábbi ballib kormányok legnagyobb bűne nem a baloldaliság hiánya volt, hiszen tipikusan baloldali hibákat követtek el a költségvetés lazításával és a száznapos programokkal.

Nem a baloldalisággal – hanem a minőséggel volt a baj. Azzal az elképzeléssel, hogy a centrumban meghozott, „osztályalapú” intézkedésekkel meg lehet oldani a szociális kérdéseket. Később már, rájöttek, hogy regionális és kistérségi szintre kell delegálni a feladatokat, oda, ahol ismerik a valós szükségleteket és igényeket, mivel területenként eltérő megoldásokra van szükség.

Mindez a politikai csatározásokon elbukott, az „eredmény” pedig az, amiről Tanács István is ír: nem sikerült elérni a „vidéki Magyarországot”, nem sikerült enyhíteni a mélyszegénységet. Az oktatási rendszer átalakításai pedig végképp nem az esélyegyenlőség biztosítása, a szolidaritás elvei szerint alakultak. A fentiek alapján úgy gondolom, a neoliberális jelzőnek Magyarországra nézve nincs értelme – pusztán politikai címkézésre szolgál.

* A szerző mérnök-közgazdász.

A Fórum oldalon megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját. A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a meg nem rendelt kéziratokat rövidítve és szerkesztve közölje a lap nyomtatott vagy online változatában.

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.