A dokumentum szerint nincs rendben az sem, hogy a választási szabályokat egyeztetés nélkül fogadták el. A civilizált világban ugyancsak nem komilfó, ha az állami propagandagépezet vagy a közmédia a kormány oldalán száll be a kampányba. Ez utóbbi miatt Magyarország megsértette az EBESZ koppenhágai szerződését is.
Mindezt tudtuk, és ahhoz sem kell különösebb jóstehetség, hogy kitaláljuk, a kormány mit kezd a kritikával. Majd azt hangoztatják, mint az EBESZ-nek a médiatörvény kapcsán megfogalmazott észrevételei után, hogy a szöveg olyan, mint ha Budapesten készült volna.
A jelentés arra viszont jó, hogy a baloldali ellenzék kijelenthesse: a Fidesznek papírja van róla, hogy tisztességtelenül nyert, és nem legitim a kétharmad. Csakhogy ha már 2011-ben pontosan tudni lehetett, hogy a 2014-es parlamenti választást milyen szabályok szerint bonyolítják le, miért nem készültek fel rá? Talán ha nem egymással huzakodnak az utolsó pillanatig, jobban járnak.
Az áprilisi csúfos vereséget azért sem mentik az EBESZ megállapításai, mert szerintük a kormányoldal a maga alkotta szabályokat nagyjából betartotta. Szóval ha az ellenzék több szavazatot szerez, győzhetett volna. Kis különbséggel nagyon. És akkor foghatnák a fejüket a fideszes éceszgéberek.
De most csak jólesően hátradőlhetnek, hiszen minden számításuk bevált. A Fidesz érdekeit szolgálta a kampányt ellehetetlenítő kampányszabályozás, az ellenzéket együttműködésre kényszerítő egyfordulós rendszer bevezetése vagy a kompenzáció fogalmának újraértelmezése, amely szerint a győztesnek is járnak „elveszett” töredékszavazatok.
És még nincs vége az ötletelésnek. Az őszi önkormányzati választáson korántsem biztos, hogy Budapesten a Fidesz lesz a befutó, ezért – az utolsó utáni pillanatban – itt is újraírták a szabályokat. Tehát történjék bármi, a kormánypártok szinte nem veszíthetnek, és a Fővárosi Közgyűlésben többségbe kerülnek.
De annyiban melléfogtak, hogy széles, a Jobbiktól az MSZP-ig terjedő összefogás eredményeként összejött akkora csoport – a parlamenti képviselők negyede –, amely jogszabály utólagos normakontrollját kezdeményezhette.
Az Alkotmánybíróságnak erre valamit mondania kell, s legalább nem a választás után, hanem előtte derülhet ki, hogy a kétharmad nem ment-e túl minden határon. Amúgy túlment, de megtehette, s ezért – ami nem csak a pártok felelőssége – meg is tette.
