galéria megtekintése

Mi történt veled, kedves Viktor?

Az írás a Népszabadság
2015. 04. 21. számában
jelent meg.

Solymosi Frigyes
Népszabadság

Jó régen, 1996-ban találkoztunk először, amikor a Magyarok Világszövetsége egyetemi tagozata nevében meghívtalak, hogy tartsál előadást a szegedi egyetemen. A meghívásban szerepet játszott, hogy ekkor már számos jel mutatott arra, hogy a konzervatív, keresztény demokrata szellemiség felé közeledsz. Előadásodat nagy tetszés fogadta. Ezt követően – feltehetőleg közírói ténykedésemnek köszönhetően –meghívtál, hogy legyek tagja valamiféle tanácsadó testületednek, ami a „Vének Tanácsa” elnevezést kapta. Ekkor kerültünk, javaslatodra, tegező viszonyba. A Nemzeti Kört is gyakran megtisztelted jelenléteddel. Őszinte beszélgetéseket folytattunk, tarkítva javaslatokkal és finom kritikai megjegyzésekkel, amelyeket jól viseltél. Demokratikusan gondolkozó, gyors észjárású, karizmatikus fiatal politikust ismertem meg benned, aki képességei alapján alkalmasnak látszott a demokratikus útra lépő ország vezetésére. Nagy sikernek tekintettük, hogy a jobboldali pártkoalíció vezetéseddel ’98-ban kormányt alakított. Hideg zuhanyként ért viszont mindnyájunkat a váratlan 2002-es választási vereség, melyet a 2006-os követett.

A 2002–2010-es időszak egyik jellegzetessége, hogy a Fidesz nemcsak a baloldal, hanem a volt „testvérpárt”, az MDF ellen is csatározott. Ennek agresszív jellege alapján némi előrelátó félelemmel tettem fel a kérdést a Nemzeti Kör tagjainak 2006. március 2-án írott levelemben: „mi történik, ha a Fidesz kétharmados győzelmet arat? Mennyire marad demokratikus párt? Mennyire ragaszkodik a demokrácia alapelemeihez?” Aggodalmamnak, hogy alapvetően megváltoztál, nyilvánosan először 2006-ban adtam hangot (Népszabadság, június 6.), amikor arra kértelek, hogy „térjél vissza önmagadhoz”. Mindezt csak színesítette a jobboldali média ellenem és a Nemzeti Kör más tagjai ellen intézett támadása, amiből egyértelműen kiderült, hogy számotokra fontosabbak a szélsőséges hangvételű médiamunkások, mint azok az értelmiségiek, akik közül néhányan (!) önszántukból kimentek a csatatérre, kiálltak jobboldali elfogadásotok, sikeretek érdekében. Hogy ezek az EU- és USA-ellenes tollforgatók mekkora kárt okoztak számotokra, és – ami lényegesebb (!) – az ország számára, annak taglalásától eltekintek.

2010-ben nagy győzelmet arattatok, ami óriási lehetőséget teremtett számotokra. Nem tagadva a pozitívumokat, sajnálatos módon nem tudtál, nem tudtatok ellenállni a hatalom kínálta lehetőségeknek, ami előhívta belőled a – biztosan mindnyájunkban meglévő – uralkodni vágyást. Fokozatosan szakítottatok a demokratikus kormányzás alapelemeivel. Képtelen vagyok megérteni, hogy miért nem ragaszkodtatok a demokrácia alapelemeihez, a fékek és ellensúlyok rendszeréhez. Hiszen ennek keretében – igaz, valamivel lassabban – csaknem mindent el tudtatok volna érni. Miért volt szükség arra, hogy át nem gondolt intézkedésekkel, sajátságos törvénykezéssel kiváltsátok szövetségeseink, az EU és a demokratikus világ mind erősebb ellenérzéseit? Hogyan gondolhattál arra, hogy ezeket a külhoni bírálatokat harccal, dacos visszavágásokkal lehet semlegesíteni? Nem merült fel benned, hogy a Nyugat elleni csatározást az ország sínyli meg? Hogyan veszíthetted el éleslátásodat, józan ítélőképességedet? Hogyan gondolhattál arra, hogy a magyar nép a keleti önkényuralmi rendszereket tekintené példaképnek, hogy az ottani életkörülmények után vágyakozna? Miért nem szenteltél némi figyelmet néhány korábbi harcostársadnak, akik aggályaikkal kénytelenek voltak kimenni a nyilvánosság elé? Kormányod és – ami fontosabb – az ország hitele nemzetközi szinten soha nem látott mélypontra süllyedt. Azé a népé, melyet az ’56-os forradalom, majd a Keletről ránk kényszerített bilincsek lazítása, végül a ’89-es fordulat elismeréseként dicsfény, elismerés övezett.

 

A külpolitikai kritikát – mint a derült égből a villámcsapás – hirtelen drámai belpolitikai elégedetlenség, tüntetésözön kísérte. Ekkor jöhettetek rá, hogy a lakosságban – minden látszat ellenére – benne van a demokrácia iránti elkötelezettség, és bizonyos határon túl már nem viseli el, hogy mindenről nélküle, az őket képviselő társadalmi szervezetek megkérdezése nélkül a miniszterelnöki szobában – vagy kissé ironikusan – a felcsúti labdarúgó-mérkőzéseken döntsetek. Helyzetedet nehezítette a volt barátoddal váratlanul kirobbant háború. A lassan országossá váló elégedetlenségi hullámból a kormány a sikerpropaganda fokozásával, a meglehetősen költséges új írott és elektronikus média létrehozásával próbál kikecmeregni. A veszprémi és a tapolcai választás eredménye szerint nem sok sikerrel. Megszólalásaidban semmi jele nincs a legenyhébb önkritikának, és valaminő beismerésnek, hogy bármiben is hibáztatok volna.

Marabu

A miniszterelnöki beszédekből kimaradnak a hazánk felzárkózását célzó programok, az életkörülmények javítását célzó intézkedések. Egyetlen szó sem hangzik el arról, hogyan kívánjátok lassítani a „hanyatló” Nyugaton munkát keresők kiáramlását. Közben az ország népe által megtermelt javakat mindenféle fölösleges célokra, beruházásokra költjük, megfeledkezve számos foglalkozási ág bérszínvonalának elképesztő lemaradásáról. Ezzel egy időben magas kormányzati pozícióban lévők hirtelen meggazdagodásáról, fényűzéséről és ezek különleges magyarázatáról értesülhetünk. Mindezek betetőzéseként kiderült, hogy a kormány öt év alatt képtelen volt megakadályozni, hogy bűnözésre hajlamos honfitársaink, akikkel néhány kormánypolitikus meglepően jó kapcsolatot ápolt, százmilliárdokkal károsítsák meg a bennük bízó társadalmat.

Mindezek óriási terhet rónak rád. Nem lehet csodálkozni azon, hogy elfáradtál, hiszen a demokratikus világban egyedülálló módon már 25 éve miniszterelnökként vagy az ellenzék vezéreként dolgozol. Erős egyéniséged miatt arra nincs esély, hogy az általad kialakított vezérelvű politizálás gyengeségeit elismerjed, és ezen érdemlegesen változtass. Az ország – és pártod – érdekében kívánatos lenne átmeneti visszavonulásod, kilépésed ebből az elképesztő feszültségeket teremtő munkakörből, és a miniszterelnöki tisztség átadása valamelyik kevésbé elfáradt munkatársadnak. Ezzel remélhetőleg sikerülne helyreállítani nemzetközi hitelünket, lecsillapítani a társadalmat, és a jelenleginél békésebb, nyugodtabb közéletet teremteni. Néhány éves pihenés után újult erővel kapcsolódhatnál be a politikába, akár mint a köztársasági elnök utódja, akár mint pártod miniszterelnök-jelöltje.

A szerző akadémikus, a Nemzeti Kör tagja

A Fórum oldalon megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját.

A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a meg nem rendelt kéziratokat rövidítve és szerkesztve közölje a lap nyomtatott vagy online változatában.

NOL Piactér
Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.