Kérdés, hogy a betegeket egy ennyire forgalmas helyen, ilyen erős zaj- és légszennyezés mellett akarjuk-e gyógyítani. Inkább másik, a városfejlesztés, a kórházi működés és a műszaki-gazdasági feltételek szerint egyaránt megfelelő területet kellene keresni. A kórházfejlesztések esetében szinte kizárólag társadalmi megtérüléssel lehet számolni, gazdasági megtérülés itt nincs. Új kórház jelenleg csak magyar költségvetési forrásból épülhet, EU-s pénzt erre nem tudunk felhasználni. Az előző uniós ciklusban a kórházak regionális összehangolása szerepelt a prioritások között, de a rosszul felállított rendszer miatt sok nyertes pályázat sem tud megvalósulni.
Elszállt az a pénz is, amelyből ki lehetett volna alakítani az egyenletes, működőképes országos kórházi lefedettséget. A jelenlegi ciklusban az energiahatékonyság a prioritás, a pályázó kórházak ennek köntösébe bújva igyekeznek felújítási forráshoz jutni, de ez sem fedezi a felmerülő költségeket. A kormányzati ötletelés logikája az, hogy kellene új kórház, ami sokba kerül, vannak szép-nagy-régi épület(együttes)ek, melyek felújítása amúgy is sokba kerül, tehát ha a meglévő műemlék épületünkbe rakjuk a kórházat, két legyet ütünk egy csapásra.
Csakhogy egy kórház esetében a költségek csupán 18-20 százaléka az épület, ennek körülbelül a fele a szerkezet. Az összes többi a berendezés, a műszerek stb. A meglévő épülettel csak a költségek 10 százalékát spóroltuk meg. Ezt is csak akkor, ha azok szerkezete alkalmas kórház számára. Műemlék épületeink többsége nem alkalmas. Nem férnek el bennük a szükséges méretű helyiségek, s a meglévő szerkezetek nem felelnek meg a kórházakra vonatkozó mai követelményeknek, előírásoknak. Például a régi födémek nem bírják a modern berendezésekkel járó terhelést.
Ezért vannak például a 2-3 tonnás CT-készülékek minden esetben a régi, átalakított kórházak pincéjében. Rendszerint nem lehet a műemlék épületekben kialakítani a hatályos előírásoknak megfelelő épületenergetikai értékeket sem, vagyis nem lesz elég jó a hőszigetelésük. E követelmények alól a műemlékek kaphatnak ugyan felmentést, de miért akarnánk a közpénzt a szükségesnél drágábban és rosszabbul üzemeltethető kórházakra költeni?
A szóba került értékes telkek jövője komplex városfejlesztési kérdés, érdemi egyeztetések után kell eljutni átgondolt és felelős megoldáshoz. Az optimális helyszín megtalálása nem pusztán a kórház igényeiről szól, hanem a város hosszú távú fejlődését szolgálja. Minden nyilatkozat, amelyet nem támasztanak alá megfelelő vizsgálatok, felelőtlen ötletelés. Azt látjuk, hogy a kormánynak ma nincs elképzelése, ereje és átfogó terve az egészségügy alapvető problémáinak kezelésére. Az egészségügy „virtuális kátyúzása” helyett korrekt helyzetértékelés és megalapozott program kell.
Akkor kellene kórházat építeni, ha bebizonyosodott, hogy a meglévők az ellátást nem tudják biztosítani, és felújítások, átszervezések helyett hatékonyabb és takarékosabb egy új intézmény építése. Párhuzamosan kell lefolytatni több vizsgálatot, és azok alapján koncepciókat alkotni. Milyen kórházi kapacitás kell? Milyen városfejlesztési prioritások érvényesüljenek a kérdéses területeken? Mi legyen a meglévő épületállomány sorsa? Ezek különböző területek szakmai kérdései. Politikai feladat ezeket egyeztetni és társadalmi vitára bocsátani, amiből a tervezők és a lakosság mellett nem hagyhatók ki a szakmai szervezetek sem.
A széles körű szakmai viták, társadalmi egyeztetések hosszadalmasak és körülményesek. Rosszak a tapasztalataink: a szakemberek úgy érzik, hogy a lakosság laikus okvetetlenkedése csak fölöslegesen akadályoz. Az érintett emberek azt élik meg, hogy nincs beleszólásuk, pedig az ő adójukból készül, ami készül, és nekik adja azt mintegy kegy ajándékul az aktuális vezetés. A politikusokat feszíti a pénz- és időhiány, a szavazatmaximálás kényszere. Egyik résztvevőnek sincs oka bízni abban, hogy ha enged a saját szempontjaiból, az az adott projekt konszenzusát segíti elő, és hogy hosszú távon a kölcsönös engedmények kiegyenlítődnek. Hiányzik ennek a kultúrája.
Sokkal egyszerűbbnek tűnik egy inkompetens, de hatalmi helyzetben lévő politikusnak egyszemélyben dönteni – ez a hatékonyság és erő érzetét kelti. Az ilyen felülről jövő dekrétumok rendre hibásnak, fölöslegesnek vagy pazarlónak bizonyulnak. Demokratikus döntési folyamatok nélkül az ország és a város csak további kórháztorzókkal fog gazdagodni. Gondoljunk csak a Sportkórház mai napig befejezetlen épületére. Ha így megy tovább, maradunk a tékozló koldusok országa, s rengeteg pénzbe és életbe kerülnek a rossz döntések.
V. Naszályi Márta, okleveles tájépítész, önkormányzati képviselő, a Párbeszéd Magyarországért szakpolitikusa
Árva Péter, okleveles építészmérnök
*
A Fórum oldalon megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját. A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a meg nem rendelt kéziratokat rövidítve és szerkesztve közölje a lap nyomtatott vagy online változatában.