Az asszony letépte a sebtapaszt a csuklójáról, és megmutatta, milyen kemény csomó van rajta. Az internetező férfin kívül odapillantott mindenki a fülkében.
– Csillagokat láttam – folytatta. –A rasztahajú közben összevissza beszélt, rárakott a szúrás helyére egy gézdarabot, morzsolgatta a csomót, mint a kukoricát, aztán elment. Én meg vissza a szobámba. Láttam az ajtó melletti tükörben egy kék zombiarcot. Máskor a normál ábrázatom szokott a fejemen mutatkozni. Sebaj, voltam én már minden az életemben!
A tabletes srác végigmérte az asszonyt: vajon mi minden lehetett még.
– Leültem az ágy szélére – magyarázta az asszony –, és néztem a mosoda kéményét a kórházudvaron. Meleget éreztem a lábamon. A vérem csiklandozott. Minden szívdobbanásra spriccelt is, mint egy szobai vörösborszökőkút. Rászorítottam erősebben a gézt. Hiába, az ujjaim közül is előtört. Izgalmas mintákat batikolt a fehér ágyneműre, hálóingre, falra.
A vonatfülkében mindenki felkapta a fejét, a lány letette a könyvet.
– Kiszaladtam a folyosóra. Nem láttam senkit. Előkerült a takarítónő, aki szólt, más nem lévén a közelben, a gigáján tetovált pasasnak. Aki nyugtatott: – Nyugi, nyugi, hat óra kellene, hogy maga rendesen kivérezzen! Mit csinált magával? – nevetgélt. Közöltem, hogy semmit, a kéményt néztem. Azt válaszolta, hogy az a krematórium, ott égetik a banyákat, majd hozzátette:
– Ugye maga most engem elkíván a nagy büdös francba? – Nem kívánok senkit sehová! – mondtam. –Nem igaz – válaszolta, ő különös képességgel rendelkezik, hallja mások gondolatait.
Ismét morzsolgatni kezdte a szétlőtt vénát, de most már durván,mint a keverőgép a kenyértésztát. Rátekert egy gézt és elment.
A mesélő leszálláshoz készülődött.
– No és mi a történet vége? – tudakolta a lány.
– Találtam egy orvost, ő ellátott, mert az égbe szökött a vérnyomásom.
– Van ennek az ápolónak neve is, vagy titok?
– Dehogy titok! Vámpír Ármin Szájaháza alsóról.
Ahogy kitette a lábát a fülkéből az asszony, megszólalt a tabletes srác.
– Micsoda hülye sztori! Kicsorgott egy kis vére, és úgy adta elő, mint egy színházban a tragédiát.
– Tudod, nemrég vérvételre várakoztam, és ott egy férfi összeesett egy kis szúrástól. Ahhoz képest ez... – válaszolta a lány.
– Ugyan már, a kórházban az a dolga a vérnek, hogy folyjon! – kontrázott a srác.
– Fiatalember – kapcsolódott bele a diskurzusba a keresztrejtvényes hölgy –, ha valakinek spriccel a vére, az sokkoló. Rendesen le kellett volna fogni, amíg el nem áll. Aztán meg ne viseljenek rasztahajat, nyaktetoválást az ápolók!
– Nehogy meg tessék már szabni, hogy ki mit viseljen a munkahelyén!
–De én bizony megszabnám! Van elég normális küllemű ápoló, alkalmazzák a kórházak azokat.
– Bizony nincs elég ápoló, azt kell alkalmazni, aki van –, emelte fel a hangját a tabletes. – A külső nem számít, attól lehet frankó ápoló!
– Nem hallottad – vette vissza a szót a lány –, hogy cigiszagú volt? A kórházban nincs helye se fűnek, se piának, se ciginek!
– Na, ne már! Ha valaki dohányzik – vetett rá lesújtó pillantást a tabletes –, annak joga van rágyújtani valahol. Miért nem jelölnek ki egy helyet? Eztán majd mindenkit kidobnak a munkahelyéről, aki füstöl?!
– Igen, dobják csak ki azokat, akik egészségtelenül élnek, és egészségügyiseknek nevezik magukat. A vonaton se lehet cigizni, pedig itt nem betegek utaznak! – húzta össze a szemöldökét a keresztrejtvényes hölgy.
– Van egy fontosabb kérdés –csukta be könyvét a lány. – Ha ezt a beteget elbocsátották haza, akkor milyen injekciót adott be neki az ápoló? Bármikor felhasználhat egy pluszadagot? Azt vesz ki a gyógyszerszekrényből, amit akar?! A kórlapot nem zárták le? Vagy lezárták, de ő fütyült rá?
– Jól néznénk már ki – kezdett bele a tabletes –, ha a kórházakban minden egyes kiadott gyógyszerről, injekcióról kimutatást kellene vezetni! Másból se állna az ápolás, csak strigulázásból, a betegek meg hoppon maradnának. Biztos nem ciánt adott neki, hanem amit az előző nap rendelt az orvos. Tiszta sor. Örüljön az asszony, hogy kapott eggyel több gyógyszert!
– Maga elveti a sulykot – szólalt meg a hölgy. – Ennyi erővel minden ápoló annyi és olyan gyógyszerhez jutna, amennyihez és amilyenhez akar. Egy kis fájdalomcsillapító, altató meg egy-két korty pia, aztán lehet munkaidőben ejtőzni.
Az internetező férfi , aki eddig hallgatott, magyarázni kezdett:
– Semmilyen beavatkozást nem lehet a folyosón végezni. 1. Személyiségjogi okok miatt. Ne nézzék idegen emberek, hogy milyen kezeléseket végeznek másokon! 2. Biztonsági okokból. Ha az ápolt rosszul lenne, ne zuhanjon a földre! Továbbá a fecskendőket, ampullákat eszközös tálcán kell bevinni a kórterembe. És még valami. Vérzést egyenletesen erős nyomással kell elállítani, és nem szabad dörzsölgetni! A pasas ezt nem tudta vagy elfelejtette.
– Meg ez a banyaégető krematórium is, micsoda ízléstelenség! –szörnyülködött a keresztrejtvényes hölgy. – Ez az ápoló nem volt észnél!
–Na, nehogy már ez is baj legyen! – nevetett a tabletes. – Szuper, hogy egy ápoló viccelődik, nem nyavalyog a göthösök között. Legalább megnevetteti őket!
– Tudja, fiatalember, ha én göthös leszek, nekem tapintat kell, nem vicc!
– Csak nem arra akarnak kilyukadni, hogy be volt lőve? – csattant fel a srác.
– Aki ilyeneket mond, hogy hallja mások gondolatait, annál semmi nincs kizárva. Ellenőrizni kellene, hogy ki milyen állapotban áll munkába – vetette fel a lány.
– Frankó! A fél ország ellenőr, a másik fele meg ellenőrzött. Mindenki használ valamit, akinek pénze van. Orvosok, politikusok, művészek, tanárok, diákok, lehet, hogy ez a mozdonyvezető is! – hahotázott a tabletes. – Egy kis kokó felpörget, mi baj ezzel? Vagy egy kis dilibogyó meg vodka.
– Miket beszél?! – kapta fel vizet a hölgy. – Azt állítja, hogy drogosok kezében van az életünk?!
–Miért ne? Egyébként szívatás az egész, nincs olyan fazon, akit Vámpír Árminnak hívnának.
– Na nézzük! – szólt az internetes férfi. – Tessék: Vámpír Ármin, lakhely Szájaháza alsó. Ápoló.
Felugrunk, nézzük a fészt. – Borzasztó, ez flúgos! – kiáltjuk.
– Mi a borzasztó? Tök jó fej! – tapsolt a tabletes.
A Fórum oldalon megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját.
A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a meg nem rendelt kéziratokat rövidítve és szerkesztve közölje a lap nyomtatott vagy online változatában.
