Oroszok tervezték, orosz segítséggel épült, modernizálni is csak orosz technológiával lehet – mi az? Lehet atomerőmű, metró, vagy akár a magyar társadalmi modell is. Orbán Viktor még alá sem írta a paksi bővítési megállapodást Vlagyimir Putyinnal, amikor már beszélték, hogy nemcsak atomerőművet, hanem gázt, metrót és valószínűleg fegyvert/repülőt/helikoptert is veszünk az oroszoktól.
A csomagból a gáz és a metró kipipálható, megtörtént, időről időre a fegyver-téma is felmerül, de erről keveset tudhatunk. Most éppen a két új reaktor látszik a legbizonytalanabb elemnek, de a tanulság mégsem csupán annyi, hogy az így együtt tényleg az évszázad bizniszének nevezhető üzletből a magyar előnyök valahogyan kimaradtak. Pedig az sem hagyható szó nélkül, hogy az orosz gáz pillanatnyilag drágább, mint a szabadpiaci, a hármas metró pedig a verseny kizárásával, a fellebbezés lehetőségét kiiktató törvénymódosítással eleve nagyon gázos beszerzés volt. Az igazi konklúzió általánosabb: amikor a politika színtiszta gazdasági ügyekben is magához vonja a döntési jogosítványokat, akkor Magyarország a vesztes oldalra kerül: sem elég erősek, sem kellőképpen dörzsöltek nem vagyunk az ilyesfajta keleti típusú alkukhoz. Azt sem zárhatjuk ki, hogy valami egyéb a döntő szempont, amiben az orosz partner és a magyar fél sem járatlan: például a visszaosztás.
Ezúttal a metróbeszerzésről derült ki, hogy bár látszólag mindenkit átvertünk, leginkább saját magunkat. Annak, hogy a használt kocsik felújítása helyett új szerelvényeket kapunk, akár még örülni is lehetne, ám hamarosan látni fogjuk, hogy ez a fejlemény sokkal több bonyodalommal jár majd, mint haszonnal. Egyrészt egy olyan konstrukciót vásároltunk meg (nem olcsón), ami már egy közepesen tisztességes versenyen is garantáltan elvérzett volna, ha új metróra szól a kiírás – hiszen a mai metrók ennél, amit vettünk, sokkal többet tudnak. Másrészt sikerült további érveket adni a versenyből ki-, illetve a pályázaton lemaradt tényleges és potenciális pályázóknak, meg a tendert tavaly óta vizsgáló Európai Bizottságnak: ha valaki ki akarja mutatni, hogy itt bizony átugrották a törvényeket, mostantól nem lesz nehéz dolga. Harmadrészt – és ez a legfájóbb – évtizedekre odaláncoltuk magunkat valamihez, ami már az első használatbavétel idején is elavult. Olyan, mintha új metró lenne, de valójában 30-40 évvel ezelőtti műszaki megoldásokat és színvonalat hoz. Mint az átkosban, amikor volt itthon metró, televízió és autó is – egészen addig így hittük, míg át nem léptük az osztrák határt, szembesülve vele, hogy valójában metró-, televízió- és autópótlókat használunk.
