És akkor szembejött a rendíthetetlenül szolidáris, hovatovább szegénypárti tőke, oldalán az empatikus, melegszívű profittal.
Meglehetősen sok ilyen felütéssel kezdődő tudományos-fantasztikus mesét hallgatunk, s viszonylag ritkán tűnik fel a szereplők között a dízelmotoros Volkswagen, a teszteken a valóságosnál jobban teljesítő Samsung tévé vagy a négyes betűmérettel, a biokémikus közösségen kívül más számára teljesen értelmezhetetlen rövidítésekkel terhelt, konzervre nyomtatott címke.
Pedig nem árt olykor szembenézni azzal: ez is a piac. Meg azzal, hogy a tőkének – természeténél fogva – nincs morálja. A cégek azért működnek, hogy profitot termeljenek, a döntéshozók, vállalatvezetők akkor maradhatnak a helyükön, ha teljesítik emissziójukat. Az eredmények hajszolása, a piaci verseny közben evidencia, hogy akadnak emberek, akik rosszul döntenek, amorálisan járnak el, s engedélyt adnak olyan szoftverek alkalmazására, amelyek a csalást szolgálják. Vagy arra, hogy a tévé jobb eredményeket mutasson a teszteken, mint a valóságban. Hogy a motor az elvárásoknak megfelelően produkáljon a vizsgálaton. Hogy a közlemény jobban mutasson, mint a valóság. Ahogyan a nagyon jó sportolók is képesek doppingolni, hogy riválisuk fölé kerekedjenek, úgy ikonikus cégek is hajlandók szabályokat szegni, mert nyerni akarnak.
