galéria megtekintése

Merülés

2 komment


Lakner Zoltán

Spéder Zoltánon átgyalogolt a parlament, az adóhatóság meg a közpénzen vett televíziós zsoldoshadsereg anélkül, hogy az érintett szólt volna néhány keresetlen szót, mint Simicska Lajos. Orbán megmutatta, hogy elveheti, amit eddig megszerezni engedett. Nem mellesleg a média-tulajdonviszonyok újabb átrendezése is napirendre kerül. Spéder talán abban reménykedik, hogy ha késve is, de igazodik, akkor száműzetése csak időleges lesz.

A miniszterelnök már hónapokkal korábban rosszallta, hogy Spéder kihagyta az államot az FHB tőkeemeléséből. Júniusban pedig úgy vélte, gesztust tehet a takarékszövetkezetek kapcsán Spéderrel szemben Demján Sándornak. Vagy úgy tehet, mintha gesztust tenne, mert Demján ettől nem kapja vissza a korábbi befolyását a takarékszövetkezeti szektorban. Spéder egyensúlyának kibillentése Csányi Sándornak sincs ellenére. Orbán és Csányi továbbszövik a kölcsönös alkuk sűrű szálait.

Talán a Simicska-háború tanulsága, hogy Spéderrel szemben nyilvános karakterkivégzést rendez a kormányoldal. Világos az üzenet: így járhat, aki elengedi a füle mellett a Gazda füttyszavát. A képernyős autodaféhoz megvan az infrastruktúra, a rég beszántott állami média mellett beindult a Habony–Vajna-féle gépezet, ami készen áll arra, hogy két háromfejű birkás hír között bárkit kicsináljon. A lejáratásgyár menedzserei tudják, mit cselekszenek. Tevőlegesen járulnak hozzá ahhoz, hogy a magyarországi közéleti viszonyok orosz és török módra alakuljanak át.

 

Ez a szerep morálisan is más, mint amikor, mondjuk, a nem kifejezetten kormánypárti Osztolykán Ágnes miniszteri tanácsadói vagy Czeizel Barbara kormánybiztosi megbízatást vállal. Ők vélhetik úgy, hogy ha csak egy zsebkendőnyi területen is, de valami jót tehetnek. Sajnos azonban a szakmai elvek megmentésére tett kísérlet, az autonómia kihasításának szándéka, a részsikerek lehetőségének felcsillanása e jóakaratú embereket a „nemzeti együttműködés” élő példájává teheti. Szerepvállalásuk azt üzeni, hogy be kell tagolódni a rendszerbe, mert belátható időn belül nem lesz a helyzet jobb. Amitől viszont rosszabb lesz. Mégis, tévedésük a saját szakmai közegük jogos kétségbeesése és a politikai helyzet közötti őrlődés következménye, vagyis egy drámai helyzet hibás konklúziója.

Éppen ezért az úgynevezett demokrataoldalon érdemes lenne visszafogottabban bánni az árulózással, időről időre teret adva annak a lehetőségnek, hogy valaki téved. Az biztosan téved, aki nem mérlegel, csak ítél. A szerénység indokolt: a bölcsek kövével mifelénk csak akkor szokás találkozni, amikor valakinek a lábára esik.

Azok közül, akik kritikusak a fennálló rendszerrel, maroknyian lehetnek, akik a helyükön érzik magukat: a legtöbben kisebb-nagyobb kompromisszumok béklyói­ban vergődnek. Kevesen akarnak a morális megdicsőülés fényében egzisztenciális katasztrófába menetelni. Ez nem csak az egyes emberek felelőssége. Nehéz országon belül kibekkelni, ha a NER-gömböc bekebelezi az ember munkahelyét, vagy kiszalad a talaj a lába alól.

Lehet, hogy nemcsak a kiszolgáltatott tanárok, ápolók, újságírók, közmunkások rettegnek, hanem a rendszer káderei is. Talán a főnökeik is félnek. A számukra semmi jót sem ígérő felelősségre vonás esélyét azzal látják csökkenthetőnek, ha leválthatóságuk sanszait rontják. Ezért szinte nap mint nap beljebb eveznek az önkény tengerén.

Bajban lesznek, akik ezzel szemben a lemerülést és kibekkelést választják. E módszer hatásosságát ugyanis nemzedékekben mérik. Addig elfogyhat a levegő.

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.